Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

81 tábla: Csarnavodai [Surányi]). Tamás 1299-ben bukkan fel utoljára biztosan datálható oklevélben (DPM 214. sz.), 1310 júliusában már nem élt, mert a fia intézkedett nemzetségi birtokuk ügyében (vö. A. II. 925–926. sz.). Az oklevél így 1290–1309 közé tehető, de talán inkább késő Árpád-kori lehet. 83. (1309.) okt. 28. (ↄ: nov. 15.) Beke Comarun-i comes és a 4 bíró tudatja, hogy megjelent egyik részről Jakab mester fia Zumur a maga és fivére: Miklós nevében, másik részről Sebestyén comes a neposai azaz Pósa fiai nevében, illetve Mihály fia Miklós, és azt a perüket, amit a nádor uruk udvarbírójának: Istvánnak az oklevele értelmében nov. 1-jén (in fe. OO. SS.), szombaton 8 nemes fogott bíráskodására bíztak volna, közös akarattal elhalasztották dec. 7-re (ad oct. B. Andree ap.) a mondott 8 ember távolléte miatt, akik a nádor ügyeivel voltak elfoglalva. A döntőbíráskodás után a felek vagy a nádor, vagy az udvarbírája színe előtt jan. 13-án (in oct. Epiph. d.) kötelesek megjelenni. D. in fe. ap. Simonis et Jude. E.: DL 62 130. (Kisfaludy cs. lt. 49.) Hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés. K.: HO. VII. 338. R.: Reg. Slov. I. 309. (699. sz.) Megj.: A kiadási évre l. a 80. sz. megj., a jelen oklevél az ottani ügy folytatása. A kiadási nap – bár ugyanúgy okt. 28-át jelölte meg, mint az ottani, amely még Beke távollétéről beszélt – vélhetően antedatált, és helyesen nov. 8-án vagy 15-én adták ki, amikorra Beke visszatértét valószínűsítették (attól függően, hogy a főszöveg vagy a hátlapi feljegyzés rögzítette helyesebben a terminust). Mivel a 8 fogott bíró Beke visszatérte után sem volt elérhető, még tovább halasztották az ügyet. Lásd ezzel kapcsolatban még Reg. Slov I. 309. 5. jegyz. 84. (1290–1309) László barsi (Borsiensis) főesperes, a veszprémi egyház kanonoka Benedek (B.) veszprémi püspökhöz: méltatlan, hogy egy kanonok egyházi javadalmak (prebenda) nélkül legyen, pedig Benedek püspök a felszentelése után, amikor az első miséjét celebrálta az egyházában, Lászlót az egyház kanonokai közé vette fel a teljes káptalan előtt, ünnepélyesen kijelölve a helyét, vagyis a székét (stallum) a karban (in coro), címét (vox) a káptalanban. A felvétel után több javadalom is megürült az egyházában, de ezekből egyet sem jelölt ki a számára, aminek nem tudja az okát. Ezért kéri a püspököt, hogy a jog és méltányosság szerint adjon neki valamilyen javadalmat: amennyire lehet, János nógrádi (Neugradiensis) főesperes Cholnuc nevű megüresedett kápolnáját. E.: DL 47 767. (Múz. Ta. 1904. 65.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés, és mandorla alakú zárópecsét foltja.