Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

57 Megj.: Az ügy a 39. sz. folytatása, keltezési ideje ahhoz igazodik. DL-DF adatbázis DL 71 908. és DF 265 529.-es jelzet alatt tévedésből Nagymartoni Pál országbíró leveleként rögzíti, és 1345–1348., ill. 1328–1349 közé datálja. 41. (1304. jún.–1305. dec.) Rynekkerius pozsonyi alispán (curialis comes) tudatja, hogy az elébe járuló Hertlo, pozsonyi városbíró arra kérte, hogy adja emberét, ti. Vrachyus comes-t, aki együtt Gylianus-szal és Chene fia Farkas várjobbágyokkal és a pozsonyi káptalan emberével: Tybold mesterrel megjárta Moruchzygete föld határait, amit ő szentgyörgyi (de Sancto Georgio) Abraam-tól vásárolt. A nevezettek visszatérve elmondták az alispánnak és a 4 bírónak, ti. szentgyörgyi Abraam comes-nek, Nagy (Magnus) Jakabnak, Farkasius comes-nek és Gylianus comes-nek, hogy a mondott földet megjárva azt Hertlo bírónak iktatták a következő birtokszomszédok jelenlétében: a Duna innenső partján (ex ista parte Danubii) lévő Guttur-i nemesek, a túlpartján pedig Mihály özvegye Fridlinus nevű fia, Sánta (Claudus) Márton, Eugeuch fia Tamás, Penkul fia István és a rokona: Tamás, továbbá Chum falu. A határjárás során a föld mindkét részén 7-7 új határjelet emeltek, a régi határjelek pedig a következőek: keleti irányból szentgyörgyi Abraam comes Zemet nevű faluja, délre egy kis sziget, csendes Duna-ág (Danubius sopitus), Rennek nevű sziget, nyugati irányba a Nagy-Duna-ág (Danubius magnus), Tamás és a mondott többiek Vruzwar-i földjei, északról Jakab Heet nevű faluja, a Churle-i nemesek faluja. Á.: Pozsonyi káptalan, 1306. jan. 8. DL 1695. (NRA. 378. 6.) K.: AO. I. 119–120. R.: Ortvay, Pozsony III. 179.; Str. II. 567. (609. sz.); Reg. Slov. I. 185–186. (399. sz.); Bgl. III. 27. (51. sz.) Megj.: Az átíró oklevelet l. A. II. 2. sz. A hivatkozott eladás 1304. jún. 11-én történt (A. I. 625–626. sz.), és mivel itt iktatták Hertlot (Hertlinust) a birtokába, vélhetően ez az oklevél nem sokkal későbbi ennél, de dátuma legfeljebb az átíró oklevél kiadásáig terjedhet. Lásd még Béli, Nemesek négy bírója 108. 41a DL-DF adatbázis 1304–1305 közé keltezi Kalenda veszprémi főesperes levelét: BFL. Konventi lt. Caps. 69. DD (DF 206 989.); K.: P. VIII. 284–286., R.: SZR. 285. sz. A csonka oklevelet valójában az esztergomi szentszéki bíróság adta ki, és átírásban tartalmaz három oklevelet, köztük Kalenda főesperesét is (az oklevél rövid ismertetése: Solymosi, Benedictina 183–184.). M. esztergomi érsek és B. veszprémi püspök említése alapján valóban helyezhetnénk 1303–1304 körülre (Mihály érsek: 1303–1304, Benedek püspök 1289–1309, l. Engel, Archontológia I. 63., 77.). Ám Kalenda főesperes (1240: Theiner I. 242.) alapján az oklevél kelte, ahogy a kiadása, regesztája és a szakirodalom is kezeli, 1240–1241 (P. VIII. 286. 1239–1240-es kelettel, pontosítása: Solymosi, Benedictina 184.), Mátyás érsekhez és Bertalan püspökhöz kötve (Zsoldos, Archontológia 81., 100.).