Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

378 időhatárra az oklevél anyagából (papír) következtethetünk, amely az 1320-as évek közepén jelent meg a megyei, vagy hasonló, alsóbb szintű oklevéladás­ban (Rácz, Megyei papíroklevelek 309.). Az itteni Gyuke mester valószínű­leg azonos Köcski Dénes fia Gyuke-val, aki a Kisfaludy cs. idősebb ágának levéltárában őrzött anyagban máskor is felbukkan (1340: A. XXIV. 581. sz.; 1349: A. XXXIII. 437. sz.). 1330-ban találkozunk vele először (A. XIV. 262., 320. sz.), és 1351-ben még biztosan élt (A. XXXV. 741. sz.). Neki volt Mi­hály nevű fivére, de hogy azonos-e az itt elmarasztalt Mihállyal, az nem biz­tos, Imrét pedig nem sikerült azonosítani (ilyen nevű testvéréről nem tudunk, ha rokona volt, akkor távolabbi rokon lehetett). 550. (1280-as évek–1353.) júl. 15–21. A pécsi káptalan közelebbről ismeretlen tartalmú zárt oklevelében említik So­lyagh-i Sándor fia Lászlót. Fer. VI. prox. an. fe. B. Marie Magdalene, sine anno. Tá.: Zsigmond, 1413. aug. 26. > Garai Miklós nádor, 1414. jún. 9. DL 43 248. (Múz. Ta. Véghely) R.: ZsO. IV. 2093. sz. (Tá. regesztájában) Megj.: Az 1414. évi fiúsítási perben a bemutatott oklevelekből csak a családi kap­csolatokra vonatkozó részeket jegyezték fel. Ezek alapján sólyagi Sándornak 12 fia volt, akik közül mindnek születtek utódai. Lászlót itt említik egyedül, a többi fiút 1285., 1299., 1304. (vö. A. I. 621. sz.), 1315. (vö. A. IV. 83. sz.) és 1354. (vö. A. XXXVIII. 168. sz.) évi oklevelekben. Ez utóbbiban már László fiai is megjelennek, akik részt vettek a földosztásban, László tehát 1354. márc. 30-án már nem élt. Az oklevél kiadási ideje közelebbről nem szűkíthető le, de valószínűleg a századforduló környékének évtizedeire esett. 551. (1320-as évek–1354. jan.) A pozsonyi káptalan tudatja, hogy Ogya-i Péter fia Andych bemutatta nekik az egyik korábbi, 1291. jan. 22-i privilégiumukat, amit a sekrestyéjükből – ahol az oklevelek párjait szokták elhelyezni – az őrkanonokukkal kikerestettek, mert Andych állítása szerint a másik párja véletlenül elveszett, és kérésére átírják azt a számára. E.: DL 37 466. (Olgyay cs. lt.) Hártyán, függőpecsétje zsinóróstól hiányzik. K.: Olgyay I. 142. Megj.: Az átírt oklevél (HOkl. 125–126., Olgyay I. 118–119.) gyanús hitelűnek tekinthető, lehet, hogy 14. századi hamisítvány, l. Olgyay I. 119. (10. sz. okl. megj.) Ez kihat az átíró oklevél hitelességére is, hiszen szövege szerint a saját káptalanjuk sekrestyéjében lelték fel, ami egykorú hamisítvány esetén nem lehetséges. Egyébként, szövegezése alapján, a kelet felső határa 1354. febr. 2. lenne, amikor az itt említett Andics már nem élt (A. XXXVIII. 65. sz.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom