Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

357 Takács, Káptalanok és konventek 56–57.) pecsét alapján az egri püspöki helynökről lehet szó. 1344-ben János borsodi főesperes és püspöki helynök ugyancsak Ungi János ruszkai papot és György kapusi papot küldte ki egy másik ügyben (A. XXVIII. 786. sz.), és a hátlapi pecsét mérete mindkét esetben megyezik (vö. DL 40 963.) így a kiadót vele azonosíthatjuk. János 1325-től borsodi főesperes (vö. A. IX. 580–581. és 535. sz.), 1329-től már püspöki helynök egészen 1350-ig (A. XIII. 198. sz., A. XXXIV. 638. sz., 1351-ben már csak egykori vikáriusként említik, l. A. XXXV. 39. sz., borsodi főesperesi címét azonban egy ideig még megtartotta. Személyére l. még Surányi, Ars Notarialis 284.). Az egyik címzett, János ruszkai rector és ungi alesperesről csak 1344-ből vannak pozitív adataink (A. XXVIII. 541., 559., 786. sz.), 1335-ben még Benedek volt az ungi alesperes (A. XIX. 1. sz.). Az oklevél legvalószínűbben 1344 körül, vagy legalábbis az 1340-es években kelt, de mindenképpen 1335–1350 között. 513. (1333–1345. szept.) János mester varasdi comes levele rokonának (cognatus): [hátlapján: Tamás fia] Dénesnek. Azt mondta neki a jobbágya, ti. a jelen levél vivője, hogy a címzett apródjai (parvi): Piata [?] és társai elvettek tőle 3 pensa-t dénárokban, 12 rőf posztót, őt pedig megsebesítették, ezért kéri a címzettet, hogy az okozott károkért és jogtalanságokért szolgáltasson a jobbágyának igazságot. E.: DL 93 940. (Festetics cs. lt.) Hártyája enyhén foltos, hátoldalán azonos kéztől címzés és kör alakú zárópecsét foltja és viaszmaradványai. Megj.: Ostfi János 1333–1345 között tűnik fel varasdi ispánként, 1345 novemberében már más viseli a tisztséget, maga János 1346 augusztusában már nem élt (Engel, Archontológia I. 223.). Más lehetőség a kelet szűkítésére nincsen, a címzett Tamás fia Dénest nem sikerült azonosítani. 513a DL-DF adatbázis 1330–1345 közé datálja egy ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) okt. 13-i kiadványát, regesztája alapján 1324. okt. 13-i alternatív keltezéssel is ellátva: DL 56 596. (Kállay cs. lt. 1300. 108.) (K.: HO. VII. 389.; a datálást adó R.: Kállay I. 1049. sz.). Az oklevél nagy valószínűséggel az 1280-as évekből való, lásd DPM 125. sz. kommentárját. 513b DL-DF adatbázis 1330–1345 közé keltezi Dózsa fia Jakab özvegye magánlevelének 19. századi másolatát: DL 56 660. (Kállay cs. lt.). A másolat azonos a DF 278 861. jelzet alatt őrzött oklevéllel, amit a levéltári nyilvántartás „1327”, ill. „1327 körül” keltezéssel tart számon. Regesztáját „(1327. ápr. 14.) (?)” kelettel l. A. XI. 150. sz., uo. feltüntetve kiadásai, regesztái (egyéb regesztája: Herpay 16. sz.) és fordításai. Az 1327-es évre közelebbről semmi nem utal, de a szereplők életideje alapján (vö. Engel, Genealógia, Debreceni; uo.,