Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

345 bármilyen ügyben megítélheti, és a korábbi levele, amit Tamás mutatott be a címzettnek, érvénytelen. D. in Debrecen, IV. f. prox. p. fe. Decoll. B. Johannis Bapt. E.: DL 56 554. (Kállay cs. lt. App. 1300. 50.) Papíron, hátoldalán azonos kéztől címzés, és majdnem ép zárópecsét. R.: Kállay I. 650. sz.; Piti, Szabolcs m. 237. sz. Megj.: Nagysemjéni Mihály fia László először 1337. jún. 15.–1340. márc. 6. között, majd 1342. máj. 3.–1343. jún. 28. között mutatható ki szabolcsi alispánként (Piti, Szabolcs m. 12.). Így a jelen levél – a napi keletét is figyelembe véve – 1337–1339 vagy 1342. évi lehet. 500a DL-DF adatbázis 1337–1342 közé, okt. 7-re keltezi Péter alvajda kiadványát: Ba. Erdélyi káptalan: Oklevelek 1. 115. (Beke 5. 635.) (DF 277 290.) (K.: DIR C. XIV. III. 602–603. Ford. uo. 517–518. [román]). Az oklevél regesztáját „1339. okt. 6.” kelettel l. A. XXIII. 607. sz. (levéltári jelzet nélkül). Újabb regesztáját, a kiadási év részletesebb indoklásával, l. EO. II. 1053. sz. 500b DL-DF adatbázis Druget Vilmos nádor okleveleként regisztrálja és 1333–1342 közé, okt. 13-ra keltezi azt a szakadt papíroklevelet, aminek a fele hiányzik, és sem a kiadó neve, sem az évszám nem látható rajta: DL 65 226. (Becsky cs. lt. 112.). Az oklevél egy perhalasztás, ami a szept. 29. körüli pert máj. 1-re halasztja királyi parancsra. Az intituláció látható része (...garie palatinus et iudex Cumanorum) azonban 1342 utánra utal, amikor a nádorok címében állandósul a „regni Hungarie” kifejezés (Szőcs, Nádori intézmény 17–

18.; C. Tóth, Magyar Királyság nádora 43–44.). Ugyanerre az időszakra utal a levél írásképe, egyes kifejezései (pl. „de regio litteratorio [mandato]”), ill. a peres felek is, akik közül az egyik – a hátlapi feljegyzés alapján – egy bizonyos Szerecsen mester (magister Sarachenus), aki az 1360–80-as években élő Szerecsen Jakabbal azonosítható. A szöveg szerint a levelet nem a szokásos módon erősítették meg Tamás nádori ítélőmester és a nádori pecsétek távolléte miatt ([prop]ter absentiam magistri Thome prothonotarii nostri et sigillorum nostrorum). Az egyetlen Tamás nevű nádori ítélőmester, akiről tudomásunk van a 14. századból, Szomajomi János fia Tamás, id. Garai Miklós nádor alárendeltje (Engel, Archontológia I. 4.), ami 1376–1381 közé keltezi a levelet. 501. (1338. nov.–1342. nov.) A váradi (Waradiensis) egyház káptalanja tudatja, hogy megjelentek egyik részről személyesen a színük előtt az erdélyi részekről való nemesek (nobiles de partibus Transsilvanis): Swk-i Albert fia Miklós mester és fiai: Barnabás, Dávid, Mihály és Illés, másik részről pedig András erdélyi püspök nevében a káplánja: László Tywre-i pap (sacerdos), és Miklósék azt a bevallást tették, hogy a Szt. Mihályegyháznak tett felajánlásképpen, és a fivéreik: Mihály és Péter lelkének megváltásáért a Turda megyében lévő Kerestwr nevű birtok keleti felerészét, amely Sar-