Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

340 Megj.: A keltezés a töredékes méltóságsor alapján szűkíthető le: 1331-ben még Péter volt a prépost (A. XV. 473–479. sz.), nov. 30-án már ágyban fekvő betegnek említik (A. XV. 440. sz.). 1332-től tűnik fel Miklós prépost (DL 2313., DF 210 811., 219 442.), majd János patai főesperes is (DL 70 164.; az ezévi oklevelek többsége a főesperest nem említi a tanúk között). Az itt olvasható személyek egészen I. Lajos koráig méltóságukban voltak, így a felső határ I. Károly halálának ideje. 492. (1323. ápr.–1342. júl.) [I. Károly király] az elébe járuló ... kérésére megerősíti saját korábbi levelét [483. sz.]. E.: DL 75 509. (Patay cs. lt. 15. 3. 25.) Az oklevél csonka, szövegének csak egy kisebb hányada látszódik. Megj.: A keltezésének kereteit az átírt oklevél (az érveket l. ott) és Károly halálának ideje adja. 493. (1321. ápr.–1342. júl.) A megboldogult Geletus volt bán fiai: [Miklós mester] és János, Baymocz-i és Pr[ividia-i] comes-ek [félvén Károly magyar királyt] örökre átengednek egy Baymocz várához tartozó, [Szielnize~Szielnicze folyó melletti] lakatlan erdőt a soltészuknak (advocatus): Chochlinus-nak és utódainak, hogy benépesítsék azt. Kijelentik, hogy [az oklevél kiállításától számított 16 évig] bárki szabadon, bármilyen adó vagy szolgáltatási kötelezettség nélkül ott lakhat, a [16 év elmúltával pedig ugyanazon szabadságokat] élvezzék, mint a többi [német (Teutonici). E szabadságok a következőek: szept. 29-én (in fe. S. Michaelis Arch.)] egy telek (laneus) után másfél forinttal tartoznak uruknak, és [6 szapu gabonával, amiből 2 szapu az búza, 2 rozs (siligo)], 2 pedig zab. Továbbá 3 alkalommal, ti. [Nagypénteken], Pünkösdkor és karácsonykor ajándékkal is tartoznak minden egyes telek után. Az ispán (comes) nem ítélhet felettük, csak a soltészük együtt a [polgárokkal (civibus)], ám a bírságok kétharmada az ispáné, egyharmada a soltészé. A soltésznak legyen egy szabad telke (libera curia) egy malommal, vargával, mészárossal, szabóval és csaplárral (thabernator), és bármilyen házhelyből (mansio) 7 házhely, annak minden kötelezettségével és haszonvételével. Továbbá ha gyilkos menekült hozzájuk, azt mások ne háborgassák, hanem élhessen köztük egy évig és hat hétig. Ha pedig az ott tartózkodók közül [öl meg] valaki egy másik ott lévőt, akkor a vagyonának harmadrésze az ispánhoz, harmadrésze a soltészhez, harmadrésze pedig a [feleségéhez és gyerekeihez] kerüljön. Ha tolvajt vagy gonosztevőt érnek tetten a mezőn vagy az erdőben, legyen [joguk] felakasztani, vagy rosszat tenni vele. Ha az ott élők közül valaki ártalmára van valakinek, [megöli vagy] megsebesíti, legyen jogában 3 napig még ott maradni a tette helyrehozatalára. Az egyházuk és papjuk (sacerdos) számára adjanak egy jó minőségű szabad telket (liberam curiam bonam), és minden egyes telkük (laneus) után 2 [szapu gabonát], ti.