Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

332 t, a tolvajok és rablók éjjel-nappal szabadon átkelhetnek és visszavonulhatnak, és hogy ennek [a malomnak] a haszna a mondott víz szűkössége miatt nem érezhető, halakat sem lehet találni, ezért kérik a királyt, hogy döntsön valamit az ügyben, nehogy a mondott provincia teljesen elsorvadjon. D. Posonii. E.: DL 82 813. (Zichy cs. zsélyi lt. 32. C. 2.) Enyhén vízfoltos, oldala egy helyen szakadozott, szövege ott hiányos. Hátoldalán azonos kéztől címzés, egy nagyobb méretű zárópecsét viaszmaradványai, és két kisebb pecsét foltja. K.: Reg. Slov. I. 361. Megj.: Cabaji Fülöp pozsonyi alispán 1339–1341 között mutatható ki a forrásokban (Engel, Archontológia I. 166.), az itt nevezett szolgabírák egy 1340. máj. 2-i oklevélben tűnnek fel mellette (A. XXIV. 274. sz.). Csöllei András 1342 májusában már halálos ágyán betegen végrendelkezik (A. XXVI. 206. sz.), és 1339 augusztusában és októberében még nem említik szolgabírónak (A. XXIII. 485., 523., 589. sz.) – bár ez nem jelenti azt teljes bizonyossággal, hogy nem viselte a tisztségét. Az oklevél viszont mindenképpen Fülöp alispánsága idején, a legvalószínűbben 1340-ben keletkezett. 480a DL-DF adatbázis 1332–1342 közé, jan. 15-re keltezi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán levelét: PPL. Klimó-gyűjt. 53. (DF 285 797.) (K.: F. VIII/3. 713–714.; ZW. I. 390. Ford.: DIR C. XIV. II. 140. [román]) Az oklevél regesztáját Fejér kiadása alapján „(1333.) jan. 15.” kelettel l. A. XVII. 21. sz. (Fejér indokolatlanul keltezte erre az évre.) Újabb regesztáját a pontosabb, „1325. jan. 15.” keltezéssel l. EO. II. 512. sz. (a kelet indoklását l. uo.). 481. (1290–1342.) febr. 9., Vizsoly Ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) tudatja, hogy Lőrinc fia Miklós Monak-i László serviens-ét: Demetert az oklevéladó színe előtt találva annak emberével elfogta, és pert akart indítani ellene, László pedig elvállalta, hogy a mondott serviens-ét Reminiscere-vasárnap az oklevéladó színe elé állítja válaszadásra. D. in Vysl, in oct. Purif. B. virg. E.: DL 82 909. (Zichy cs. zsélyi lt. 217. BB. 55.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. K.: Z. VI. 1. R.: Szőcs, Nádori intézmény 275. (21. sz.); DPM 352. sz. Megj.: A vizsolyi kelethely és a damus pro memoria-formula inkább Aba Amadé bíróságára utal, bár az itt említett Bogátradvány nb. Sándor fia (monoki) László életideje inkább az Amadé halála utáni időkre keltezi a kiadványt (ő 1310–1335 közötti oklevelekben bukkan fel), így feltételesen a Drugetek szintén vizsolyi bírósága sem zárható ki. Részletesebben l. a DPM 352. sz. kommentárját.