Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

321 weltliche Archive Weiss, Blaű 40. 140v.–141r. (DF 257 964.). Az oklevél már I. Károly uralkodása utáni, 1342. szept. 10. k. kelt, keltezése Károly király és a turóci konvent hasonló tartalmú okleveleinek a dátumából adódik, l. A. XXVI. 149. és 182. sz. (Tamás kiadványa szinte biztosan követte, és nem megelőzte az idézetteket, mert az ispán patvarkodás terhe mellett tiltotta el Gábor fia Istvánt a további perektől, és a király oklevelében nem esik szó ilyen előzményekről.) 467c A DL-DF adatbázis 1332–1339 közé keltezi I. Károly átírásban fennmaradt oklevelét: DL 12 803. (MKA. Acta ecclesiastica ordinum et monialium. Poson 67. 18.) (K.: F. VIII/7. 241–246.). Az oklevél valójában 1333. jan. 23-án kelt, regesztáját l. A. XVII. 38. sz., ugyanott lásd eredetijének és egyéb másolatainak levéltári adatait. 468. (1260-as évek–1330-as évek) máj. 3. v. szept. 14. A vasvári (de Castroferreo) Szt. Mihály-egyház káptalanja tudatja, hogy egy telek (sessio), ami korábban Móricé volt, Byr-i Kundakur fia Domonkos számára, egy másik telek, amin András lakott, Byr-i Miklós számára lett kijelölve. Azon szántóföldeket, amik Domonkost illetik Byr-ben és Durug-on, ő felerészben átadja Miklósnak minden haszonvételével együtt, a másik fele neki marad, cserébe Miklós átadja Domonkos számára a Mortun-ban bírt földjét. Továbbá egy puszta telket (sessionem desolatam) adnak Miklósnak, és Domonkos 16 márkát ... fizet, kétszeres büntetés nélkül újra birtokba veheti földjeit a káptalan ez ügyben korábban kiadott oklevele értelmében. D. in S. Crucis. K.: HO VII. 335–336. („A vasvári káptalannak év nélküli átiratában, melynek eredetije a magyar mű- és tört. kiállításon 1876-ban gr. Pongrácz által volt kiállítva.”) Megj.: A keltezésre nincs közelebbi támpontunk, az eredeti oklevél híján az íráskép vagy a pecsét sem vizsgálható, sőt, az sem egyértelmű, hogy a kiadási napként feltüntetett „in sancte Crucis” a kettő közül melyik kereszt-ünnepet takarja. Amennyiben egy 1311-ben említett Byr-i Miklós (amely település bizonyosan a Vas megyei Bérre vonatkozik, mint itt, l. A. III. 206. sz.) azonos az itteni Byr-i Miklóssal, akkor ez az oklevél szinte biztosan Árpád-kori, mert 1311-ben már Miklós lánya végrendelkezett. A név gyakori volta miatt azonban a két személy nem azonosítható egyértelmű módon, a keltezést pedig csak igen hozzávetőlegesen lehet meghatározni. 469. (1329–1330-as évek) István, a Varada-i egyház rector-a és Borsuua-i alesperes tudatja, hogy Loskud [hátoldalán: Loskod]-i Peto és Benedek a húsvét utáni szerdán köteles esküt tenni Dumrad-i András ellenében arról, hogy András nem töltötte le a szolgálatát (servitium), hanem csak két aratásra maradt, és engedély nélkül távozott a körükből.