Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

313 K.: Horváth, Miklós ítélőlevele 67–68.; F. VIII/5. 256–257.; AO. IV. 538.; Smič. X. 427. Megj.: A káptalani oklevél átírására nem közvetlenül a Tá. utal, hanem a bán oklevelének a pertörténetet felvázoló eleje, amely szerint a per kezdetekor a felperes a maga igazát a szenternyei káptalan oklevelével, és Károly király ezt megerősítő privilégiumával kívánta bizonyítani („mediantibus literis privilegialibus capituli ecclesie Santi Irinei martiris, et domini nostri regis Hungarie predicti confirmatoriis” – Smič. X. 425.). A keltezésre csak a pecsétre való utalás szolgáltat támpontot, l. Gárdonyi, Károly nagypecsétjei 44–45. Vö. 391. sz. 456. (1338., szept. 20.–okt. 5.) Az esztergomi egyház vizsgálati levele: szept. 19-én (sabb. prox. an. fe. B. Mathei ap. et ewang.) Bars (Borsiensis) megyében megtudakolták a nemes és nem nemes személyektől és egyháziaktól az igazságot, eszerint a néhai Jula fiai: Gergely mester és Miklós, ue. Jula fivére: András, és ezen András fia: Iwan famulus-aikkal és Kwstopilchan falubeli jobbágyaikkal felfegyverkezve szept. 8-án (in fe. Nat. virg. glor.) délután háromkor (hora nona) rátörtek a garamszentbenedeki (de Sancto Benedicto de Gron) egyház apátjának és konventjének Knesich nevű falujára, a falubeli jobbágyok telkei (curia) kapujait és kerítéseit, és a házak ajtajait szét- és feltörték, a jobbágyokat a házaikból a hajuknál fogva kegyetlenül kirángatták, négyet közülük – bár semmi vétségük nem volt – többször súlyosan megsebesítettek, a jobbágyok feleségeit megverték, a házaikban lévő szekrényeket és ládákat (scrinia seu cistas) feltörték, elvittek minden abban talált jegyajándékot (res parafernales). Továbbá az apát és konvent egyik jobbágyát istenfélelem nélkül az egyház ajtajából rángattak ki a hajánál fogva át a temetőn. Ezen felül az apátság egyik famulusát: Zelepchen-i Behan fia Pált ugyanezen a birtokon elfogták és súlyosan többször megsebesítették, majd a saját Kwstopilchan nevű birtokukra vitték, és saját tetszésükre három napig bilincsben ott tartották. Ezeket és más javakat Knesich faluból 20 márka értékben vittek el zsákmányként, illetve az apátság jobbágyai ugyanezen a napon és órában elvesztettek 28 disznót 10 márka értékben. Az elmondottakon túl a [királyi] ember: Pethew, és a káptalan tanúja a saját szemével látta az ágyban fekvő sebesülteket, a házak széttört ajtajait, kapukat, kerítéseket és ládákat. D. etc. Má.: DL 25 975. (Ismeretlen provenienciájú iratok) Megj.: Az irat jellegére és a keltezési év megállapítására l. a 454. sz. megjegyzését. A napi kelet a szept. 19-i vizsgálat napjából következik (tehát az utáni), és abból, hogy a károkozókat okt. 6-ra rendelték a király színe elé a garamszentbenedeki apátság ellenében (454. sz.), és az egyház akkorra már vélhetően prezentálni akarta a vizsgálati leveleket.