Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

311 birtok ügyében. 1339 januárjában már úgy folytatódott a per, hogy a felek a királyi hadoszlás 15. napján álltak az országbíró színe elé (A. XXI. 140. sz., A. XXIII. 49. sz.). A jelen oklevélben szintén egy János és egy Simon fia ... perét halasztották a hadoszlás 15. napjára valamikor jún. 24. környékén, és tudjuk, hogy 1338. jún.–júl. folyamán több olyan perhalasztás is volt (Pál országbírótól és másoktól), amely a királyi hadoszlásra hivatkozott (Piti, Hadoszlások 387–388. 38. jegyz.). Ezek alapján a jelen oklevelet is 1338-ra keltezhetjük. 452a DL-DF adatbázis 1329–1338 közé, júl. 13. előttre keltezi Hont megye kiadványát: DL 69 616. (Kubinyi cs. lt. 6. B.). A levél írásképe, és az utolsó mondat kivételével a szövege egyezik a megye 1337. júl. 9-i oklevelével (A. XXI. 402. sz.; DL-DF adatbázisban tévesen 1337. aug. 20-i kelettel, l. DF 265 985.). A jelen oklevélben az utolsó megkezdett mondatot („Litteras vero prohibitorias inter eos exortas annichilaverunt coram nobis...”) alápontozással és áthúzással érvénytelenítették, a keltezett példányban e helyett a dátum található, a pecséteknek való kivágások ugyanakkor itt is láthatóak. 453. (1338.) aug. 17. Vilmos nádor és Gumur-i comes alispánjai: Jakab és János mesterek tudatják, hogy Miklós fiainak: Miklósnak és Andrásnak a Leklene-i jobbágya: Turso (dict.) János – akinek a nevében Pyrk fia Domonkos jelent meg – elfogadta határnapként az oklevél kiadásának quindena-ját Benedek fia László mester ellenében az oklevéladók színe elé megjelenésre. Az elküldött pecsétüket az emberük: Berechke fia Sándor [előtte kihúzva: András] visszahozta nekik, és elmondta, hogy Miklós fiainak jobbágyát a Leklene nevű birtokukon idézte meg aug. 13-án (fer. V. prox. an. fe. Ass. virg. glor.), a mondott hétfőt jelölve meg a feleknek megjelenésre. D. f. II. p. fe. assump. Virg. glor. E.: DL 3281. (MKA. NRA. 1536. 35.) Enyhén vízfoltos, egy helyen kopott, néhány szó ott nem olvasható. Hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és átfűzött szalagon két természetes színű viaszpecsét. Megj.: A jelen üggyel egyértelműen összefügg a megye 1339. jan. 11-i oklevele, amiben a felek az itt mondott pert jan. 25-re halasztották (A. XXIII. 17. sz.), továbbá a keltezetlen, de annak előzményéül szolgáló perhalasztás (459. sz.). Mivel itt még az idézésről olvashatunk, valószínű, hogy a jelen oklevél az ügy első állomása, így a kelte legvalószínűbben 1338-ra tehető, de legfeljebb 1337-re, amikor is a fivérek talán már viselték a gömöri alispáni címet (Zsoldos, Druget 239.; l. még a 476. sz. megj.).