Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

299 Megj.: Az oklevél felső határa Pál országbíró tartalmilag átíró oklevelének a ki­adási ideje, az alsó határ nem húzható meg egzakt módon, akár még Károly uralkodásának első évtizede sem zárható ki, bár valószínűleg valamikor az 1310-es évek második fele lehet a reális alsó időhatár. 433a DL-DF adatbázis 1332–1335 közé, okt. 13-ra datálja az esztergomi káptalan átírásban fennmaradt oklevelét: DL 31 077. (EOKL. GYKOL. Metale 2. 12.). Az átírás a kiadási évnél valóban csonka, ám az oklevél eredetijéből kiderül, hogy az erdélyi káptalan okle­vele és kiadási ideje 1335. okt. 13. Regesztáját, egyéb levéltári és könyvészeti adataival l. A. XIX. 608. sz., ill. újabban EO. II. 865. sz. 433b DL-DF adatbázis 1325–1335 közé, nov. 18-ra datálja Erzsébet királyné oklevelét: ŠAL., Andrássy cs. krasznahorkai: Mohács e. okl. N. K. 1. 5. A. (DF 265 529.), amelynek re­gesztáját „(1329.?) nov. 18.” kelettel l. A. XIII. 600. sz. 434. (1335) Péter budai plébános regisztrum módra feljegyzett, a kibocsátás évét és napját nél­külöző végrendeleti elbeszélése (loquentem testamentalem in modo registri scrip­tam ... annumque et diem emanationis sue in se non habentem), amelyet két pecsét­tel, ti. Péter plébános, ill. Hench fia János mester , Buda város rector -a pecsétjével erősítettek meg. Eszerint a mondott János mester betegségtől ágynak esve beteg testtel, de ép elmével többek között úgy rendelkezett, hogy minden birtokát, úgy a házakat, mint a szőlőket, és Symontornya várat minden tartozékával, ti. falvakkal és más tartozékokkal, ezenfelül 1000 garasmárkát (marcas grossorum) a fiára: Mik­lósra hagyja, a két lányára pedig hasonlóképpen 1000 garasmárkát. Tá.: Szécsi Miklós országbíró, 1381. máj. 16. > Zsigmond király, 1409. szept. 9. DL 9481. (MKA. NRA. 593. 7.) K.: Bp. III. 273. ( Tá. -ban, annak alapján ) R.: ZsO. II. 7043. sz. ( Tá. -ban, annak alapján ); C. Tóth, Simontornya 95. ( 12. sz. ) ; Fenyvesi, Tolna 97– 98. 184. sz. Megj.: Hench fia (Hencfi) János 1335 júniusában fordul utoljára elő mint budavári rector (A. XIX. 327. és 365. sz.), 1336. febr. 23 -án már elhunytként említik, de már az év jan. 8-án is biztosan halott volt (l. A. XX. 71. sz.). A végrendelet vélhetően nem sokkal halála előtt készülhetett. Mivel egy 1333 februári okle­vélben a fia, Miklós tűnik fel budavári rector-ként, ám 1335 április ában újra János ítélkezik a budaiak ügyében, Kubinyi András feltételezte, hogy a rector­ságot egy időre átengedte a fiának (Kubinyi, Budai patríciátus 226. 130. jegyz.), ami akár egy olyan komolyabb betegségével is összefügghetett, amiből később felgyógyult, és a végrendelkezése akár ehhez is kapcsolható lenne. Ám az 1333. évi oklevél évszáma nagy valószínűséggel elírás (l. az 503. sz. megj.),

Next

/
Oldalképek
Tartalom