Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

279 saját korábbi oklevelében foglaltak szerint egyezségre lépett Szentpéter (Senth Pethur) nevű birtoka ügyében Pál fiaival, és kéri a káptalant, hogy ők is adjanak ki erről oklevelet. A kiadvány írásképe inkább a 14. század közepére mutat. Mind a csázmai káptalan, mind a kelethely Kőrös megyében található, a legvalószínűbb tehát, hogy „János mester” Petőc fia János kőrösi ispánnal azonosítható, aki 1354 februárja és augusztusa között tűnik fel a forrásokban (Engel, Archontológia I. 253.; A. XXXVIII. 64., 169., 392. sz.), 1355 májusában már más viseli e tisztséget. E János maga is nevezte „mester” címmel önmagát (A. XXXVIII. 392. sz.), és itt talán azért nem jelent meg ispáni titulusa, mert a tisztségét nem sokkal korábban elvesztette, ám az egyik utolsó, ispánként kiadott okleveléhez még írt egy kísérőlevelet a káptalan számára. Ez esetben az oklevél dátuma 1354. dec. 13. lenne. Az egyes személyeket nem sikerült közelebbről azonosítani. A Türje nemzetségből ilyen nevű tagokat nem ismerünk, ugyanakkor a nemzetségnek bizonyosan voltak birtokai Kőrös megyében (Karácsonyi, Nemzetségek 1034–1037.), másrészt a nemzetségnév azonosítása sem teljesen bizonyos. 397. (1304–1331.) jan. 21. Mihály prépost és a Iazov-i konvent tudatja, hogy a színe előtt személyesen megjelent egyik részről Simon fia Dezső (Deseu) mester serviens-e: Mantha fia Tamás az egri káptalan ügyvédvalló levelével az ura, és Marius fia István nevében, másik részről Choltou-i Detre fia Mihály a maga és fivére: Bene nevében, és Tamás azt a bevallást tette, hogy Dezső és István az összes, Mihályt és fivérét érintő perüket, bárki előtt, bárki oklevelével is indították, kölcsönösen lezárják, nem indítják újra, és az ezzel kapcsolatos okleveleiket átadják érvénytelenítésre. ... Dezső visszaadja a mindenből magához ... szabad ...-t. D. in die B. Agnetis, a. d. 13... E.: DL 48 026. (Múz. Ta. 1908. 8.) Vízfoltos, több helyen szakadt és hiányos hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és kör alakú zárópecsét foltja. K.: Reg. Slov. I. 318. Megj.: Az oklevelet csak Mihály jászói prépost(ok?) igen hosszúra nyújtható feltűnése datálja (Salamon: 1303. jún. 2.: A. I. 394. sz.; Mihály: 1307. máj. 28.: A. II. 169. sz. és 1330. nov. 29.: A. XIV. 606. sz.; 1331. márc. 5-én már Pál volt a prépost: A. XV. 84. sz.; ugyanakkor 1308–1309 folyamán egy bizonyos Antal is feltűnik jászói prépostként: A. II. 477., 505. sz.). A többi szereplő ismert életideje nem szűkíti le biztosan ezeket az időhatárokat. 1327. máj. 11-én egyébként Marius fia István perben állt az országbíró előtt csoltói Detre fia Mihállyal (A. XI. 210. sz.), de nem biztos, hogy az ottani pert zárták volna le ebben a megegyezésben. 398. (1323–1331. júl.) A pozsonyi káptalan kéri [a hátlapon: Simont], a Szt. Jakab-egyház rector-át, hogy küldje ki tanúságát Pamlinus fia Lászlóval és Orrus (dict.) Jakabbal, és azok tudják meg az igazságot mindazzal kapcsolatban, amit Orrus (dict.) Péter comes levelében láthatnak, és erről számoljon be a káptalannak. D. f. III., a. etc.