Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

270 385. (1275–1320-as évek) Chaztua-i Bekes fia Roland és Pousa fia Márk az egri káptalan színe előtt személyesen megjelenve Chaztha földjük azon felét, amely Veche (dict.) Desew és Mycula~Mycola földjével szomszédos, a dél felőli felerészétől az oklevélben olvasható határai mentén elválasztva, 40 ezüstmárkáért minden tartozékával együt örökre eladták Edelen-i Sándor fia Lászlónak, ue. Desew és Mycola beleegyezésével. Tá.: Pál országbíró, 1332. jún. 23. > egri kápt. 1332. szept. 20. DL 87 028. (Esterházy cs. hercegi ágának lt. 47. B.) Megj.: Bekes fia Roland és Pósa fia Márk az 1290-es években pereskedett a föld ügyében (Gy. I. 765.), később már Roland fiai léptek fel, és ők kezelték az utód nélkül meghalt Márk birtokrészét is (400. sz.). Hogy a jelen levél mikorra tehető, csak hozzávetőlegesen állapítható meg, de IV. László 1274. évi adományakor még nem az itt megnevezetteket említik birtoknyerőknek, hanem rokonaikat (Gy. I. 765.). A záró dátum sem egyértelmű, de a generációs különbség miatt a jelen oklevél leginkább az 1290-es–1310-es években kelt valamikor. 385a DL-DF adatbázis 1310–1330 közé, jan. 20. elé keltezi Csépán mester végrendeletét: DL 47 783. (Múz. Ta. Jankovich) (K.: W. X. 451.). Ezt – a rohonci kelethely és a benne szereplő személyek és birtokok alapján – az a Ják nb. Kázmér fia Csépán tette, aki 1297-ben már biztosan nem élt (Bgl. II. 312.). l. még Karácsonyi, Nemzetségek 707. 386. (1328–1332. [1330.]) febr. 10., Visegrád Vilmos (Wyllermus) mester Scepus-i és Wyuar-i comes tájékoztatja a Sarus-i 4 szolgabírót, hogy mindazon jogtalanságok tekintetében, amiket Péter fia Tamás nekik és a levélíró emberének (homini nostro) okozott, Demeter királyi tárnokmester kérésére olyan egyezség született, hogy Tamás a címzetteknek és az emberének mindenben elégtételt ad, és ha ezt elmulasztaná, akkor a korábbi büntetéssel sújtsák, ezért ha a fentiekben a címzetteknek nem adott volna elégtételt, akkor a levélíró nem kíméli Tamást. Továbbá megparancsolja a címzetteknek, hogy a levél kézhezvételét követően küldjenek maguk közül 2 embert, akikkel Beke mester vagy az ő emberei minden bírságot hajtsanak be minden elmarasztalttól, és ha valaki erőszakkal titltakozna, arról számoljanak be neki a visszatértekor. D. in Wysegrad, in fe. S. Scolastice virg. E.: DL 75 195. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 79.) Hátoldalán azonos kéztől címzés és záró gyűrűspecsét foltja. Megj.: Mivel a forrás csak szepesi és újvári ispánnak nevezi Vilmost, nem tüntetve fel nádorhelyettesi és nádori címét, ezért a levél 1328–1332 között kelt (l. Engel, Archontológia I. 2–3., 195.; Zsoldos, Druget 220–221.). Ebben az