Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

264 püspöki helynök, akinek az oklevelet kiadó István pap a helyettese. Mivel Enyicke, István egyháza, Abaúj megyében van (Gy. I. 78–79.), ezért célszerű az egyházmegyeileg illetékes egri püspök helynökére gondolni. Ismerünk is egy János nevű egri püspöki helynököt, de ő 1329-ben bukkan fel (A. XIII. 198. sz. – az oklevéltár feltételesen azonosítja őt János borsodi főesperessel, de nincs olyan forrás, ahol a két cím együtt szerepelne). Nem kizárható természetesen, hogy János vikárius már 1329 előtt is betöltötte a hivatalát, akár az 1320-as évek közepe előtt is (János borsodi főesperes mindenesetre már 1325-ben felbukkan: A. IX. 535. sz.). Az oklevélnek pontos időhatárai nem húzhatóak meg, de leginkább az 1310-es és 1320-as évekre tehetjük a kiadását. Egy 1322. évi (teljesen más ügyben kiadott) oklevél egyébként azt is elárulja, hogy Tamás anyja, akinek a leánynegyede ügyében perelt, Konrád fia Benedek lánya volt, és ekkorra már újabb házasságot kötött Simon fia Keménnyel (A. VI. 893. sz.). 375. (1250-es évek–1320-as évek), márc. 20.–ápr. 21., Eger Ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) [egri püspök v. helynöke] tudatja, hogy színe előtt megjelent egyik részről [béli?] Lőrinc fia Miklós comes ... a nővérének, Péter fia Albert özvegyének [nevében?], másik részről ... fia Wench és fivérei: .... és Lodomér, és beszámoltak arról, hogy az özvegy hitbére ügyében, amely a Péterrel való rokonság okán illette őket, úgy egyeztek meg, hogy Péter szőlőjének egyik felét [Jakab comes] kapja örökös birtoklásra az asszony, az ő nővére akaratából azzal a feltétellel, hogy Jakab a hitbérből neki jutott szőlő felét ne adhassa el másnak, csak a másik félnek vagy örököseiknek. A neki jutó három embert, Péter szolgáit: Miklóst, Dragunthe-t és ...-t Wench nem az apjával és fivéreivel közösen, hanem saját birtoklásra váltja meg Jakabtól. Továbbá Jakab az őt illető bírságokat teljes egészében elengedi nekik, ám Wench pünkösd nyolcadán másfél márka ezüstöt köteles fizetni neki az oklevéladó színe előtt. D. Agrie, in die cene Dom. Á.: Pálóci Máté nádor, 1435. dec. 4. DL 107 790. (Bristow gyűjtemény 1982. 1421.) K.: DPM 354. sz. (R. is) Megj.: A kiadója az egyházi bíráskodás körébe eső ügykör és az egri kelethely miatt az egri püspök vagy egy vikáriusa lehet, de az itt felbukkanó személy- és helyneveket nem sikerült azonosítani. Mivel csak átírásban maradt ránk, így az íráskép sem adhat támpontot, csak az, hogy „Damus pro memoria” intitulációval az 1250-es évek és az 1320-as évek között adtak ki okleveleket (DPM 14–15.). Részletesebben l. a DPM 354. sz. kommentárját.