Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
261 65.). Ez alapján az oklevelet és királyi megerősítését leginkább 1328–1329 körülre tehetjük (értelemszerűen az 1329. nov.-i vád elé), megjegyezve, hogy a nevezett személyeket már/még egy 1325. máj. 3-i oklevél is Endrédieknek mondta (A. IX. 172. sz.), de ez lehet a birtokuk elvesztése előtti időszak is, vagy egy másik, ugyanilyen nevű birtokrészre való utalás. 369. (1328–1329. okt.) [I.] Károly király megerősíti a győri káptalan oklevelét [368. sz.], leírva Endered birtok határait. Tá.: Pál országbíró, 1330. jan. 16. > győri káptalan, 1330. márc. 7. DL 87 007. (Esterházy cs. hercegi ága lt. Repositorium 90. I. 123.) Eml.: Győri káptalan, 1330. márc. 7. (Uo.) K.: Bgl. IV. 65. (Tá.) és 69. (Eml.) Megj.: Az Eml. szerint nyílt oklevél („non incluse, sed patentes”) volt. Keltezésére l. a 368. sz. megj.-t. 369a DL-DF adatbázis 1326–1329 közé keltezi István bán fia István magánoklevelét: DL 101 634. (Batthyány cs. Acta antiqua, Bersanovc 4. 8. 263. B.), ami egy közvetlen magyar vonatkozásokkal nem rendelkező szláv nyelvű oklevélnek a 15. századi latin fordítása. A szláv eredeti kiadását l. Thallóczy, Bosnyák bánság 6–7. (400–401.), a latin fordítás kiadását l. uo. 7–8. (401–402.), az eredeti oklevél magyar nyelvű regesztáját l. uo. 6. (400.) Thallóczy 1322 körülre keltezte. l. még az 503g sz. 369b DL-DF adatbázis 1325–1329 közé keltezi I. Károly király oklevelét, amely Druget János nádor 1329. okt. 28-i tartalmi átírásában maradt ránk: DL 87 001. (Esterházy cs. hercegi ága lt. Repositorium 32. A. 19.). Az oklevél regesztáját (Druget János kiadványába foglaltan) l. A. XIII. 570. sz. Megj.: Druget János igazából két Károly-kiadványt említ, mert a neki bemutatott, a király új pecsétjével megerősített nyílt oklevelében Károly átírta a saját korábbi, régebbi pecsétjével megerősített nyílt levelét („exhibuit nobis litteras domini nostri regis patentes novo et auttentico sigillo eiusdem consignatas confirmantes litteras eiusdem domini regis similiter patentes prioris et antiqui sigilli”). A régi pecsétet Károly 1322 végéig használta, az új pecsétre való hivatkozás 1323 elején bukkan fel először (Gárdonyi, Károly nagypecsétjei 35–36.; kissé pontosítja az időrendet Komjáthy, Károly pecsétnyomója 208–210.). A két oklevél keltét ez (és a tartalmilag átíró 1329. évi oklevél kelte) alapján lehet behatárolni (a keletre l. még Érszegi, Dunapentele 29.). 369c DL-DF adatbázis 1325–1329 közé keltezi Szabolcs megye oklevelét: DL 56 528. (Kállay cs. lt. 1300. 171.) K.: Székely okl. III. 10–11. R.: Kállay I. 172. sz.; DIR C. XIV. II. 181– 182. 300. sz.; Piti, Szabolcs m. 116. sz.; R. „1326. ápr. 30. előtt” kelettel l. A. X. 162. sz.
