Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

243 és az itteni oklevélben azért kérték fel megyei embernek, mert éppen ő is felkereste azokban a napokban a megyei hatóságot a saját ügyében, nem sokkal később meg is egyezett peres ellenfeleivel, és ezt egy héttel később írásba is foglalták. Mindezek a párhuzamok (a szolgabírák azonossága és Kilián felbukkanása) igen valószínűvé teszik, hogy a jelen oklevél Simon ispánságának legutolsó napjaiban, 1325-ben kelt (ez esetben a napi kelet szept. 7.), bár feltételesen a teljes 1318–1325 közötti időszak megengedhető. 336a DL-DF adatbázis 1323–1325 közé keltezi Miklós pozsonyi ispán kiadványát: DL 2253. (MKA. Neo-regestrata acta 1671. 20.) (K.: AO. II. 141–142.). Regesztáját „1324. körül” keltezéssel l. A. VIII. 585. sz. A kelethez l. még 389a sz. 336b DL-DF adatbázis 1323–1325 közé keltezi I. Károly kiadványát: DL 33 736. (MKA. NRA. 1534. 54.) (K.: Smič. IX. 159–162.). Regesztáját „(132)3. (okt. 5. után)” keltezéssel l. A. VII. 491. sz. A keltezés egy majdnem szó szerint egyező párhuzamos oklevél (A. VII. 670. sz.) alapján került kiegészítésre, l. ott. 336c DL-DF adatbázis 1323–1325 közé keltezi Miklós szlavón bán, soproni és komáromi ispán oklevelét: HDA, Archivum communitatis nobilium de Turopolje: Diplomata et donationes 1. 39. (DF 267 908.) (K.: Smič. IX. 177–178.; Laszowski 42-43.) Az oklevél regesztáját „1324. jan. 26. Zágráb” kelettel l. A. VIII. 40. sz. Megj.: A kiadvány tartalmaz keletet („D. Zagrabie, in crast. conv. S. Pauli, anno d. incarn. millesimo CCCo XXo quarto”) bár a fényképmásolatán ez tényleg nem látszódik a függőpecsét zsinórjának befüggesztése miatt, ám a kiadásaiban benne van. 336d DL-DF adatbázis 1315–1325 közé keltezi a vasvári káptalan tartalmi átírásban fennmaradt oklevelét, amit Nagymartoni Pál országbíró 1343. aug. 15-i levele őrzött meg: DL 58 017. (Békássy cs. lt. 14.). Ugyanott alternatív kelet nélkül regisztrálja a vasvári káptalan egy másik, tartalmi átírásban fennmaradt oklevelét. A valójában 1282. és 1293. évi oklevelek regesztáját l. az átíró oklevélbe foglaltan: A. XXVII. 548. sz.; teljes szövegű kiadásukat: Bgl. II. 162. és 291–292. 336e DL-DF adatbázis 1310–1325 közé keltezi a budai káptalan oklevelét: DL 82 839. (Zichy cs. zsélyi lt. 214. C. 31.) (K.: Z. I. 64.). Az adásvételt említi IV. László egy keltezetlen levele is (Reg. Arp. 3471. sz.), de az bizonyosan évekkel korábbi. A februárban (Esto mihi-vasárnap előtti szombaton) kiadott levél a legvalószínűbben 1290 után kelt, mert 1290 áprilisában még (úgy tűnik) élőnek említették azt a Baksa nb. Simon fia Tamást (Reg. Arp. 3553–3554. sz.), akit itt már elhunytnak mondanak (az ügy részletesebb elemzését l. Kádár, László itineráriuma 35. 57. jegyz.). Az egyes szereplők (Baksa nb. Simon