Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
229 oldalán: Both] Monostora nevű birtokainak, amiket a királytól kapott. A határjelek: Woas folyótól és Lok falutól a Hold [!] Duna irányába keletre, Kolonbok víz mellett keletre, majd délre, majd keletre három földhatárjel, keletre füves rész Bob faluval szemben, Lademer Aran nevű faluja, délre Tarnok falu, út három földhatárjellel, Bolar, Gergely, Demeter és Pete nevű nemesek határai, nyugatra tartva Baracha falu felé két földhatárjel, Barascha falu előtti víz, nagy halastó és Kerk to nevű halastó, Oroztew felé áthalad a Woos folyón Senbecherenere felé nyugatra, Tutus körül Lok falu felé északra. E.: DL 82 825. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. a. 53.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés, átfűzött hártyaszalag mentén két kisméretű kör alakú zárópecsétje ép. K.: Z. I. 162. Megj.: I. Károly 1322. jan. 8-án adományozta Becsei Imrének Bátmonostor birtokot (A. VI. 403. sz.), amit 1323. febr. 26-án erősített meg privilégiális formában is (A. VII. 49. sz.). A birtokba iktatásra 1323. jún. 25-én adott Károly parancsot, amit a kalocsai káptalan júl. 28-ra végre is hajtott (A. VII. 301. és 285. sz.). Hogy az itteni határjárás mikor történt, nem egyértelmű, de bizonyosan a király 1322 januári adománya után, és vélhetően a káptalani birtokba iktatás (1323. júl.) előtt. Garai Pál macsói bán 1328. márc. közepéig viselte a báni, és a vele egyesített bodrogi ispáni címet (Engel, Archontológia I. 27., 114.), ez az oklevél kiadásának egészen bizonyos felső időhatára. 314. (1315–1327. [1323.?]) aug. 11. Balázs Sarus-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy abban a perben, amiben Lemes-i János mester jobbágyai: János és Mortunus a színük elé idézték Ivanch fia Miklós Buku-i officialis-t és bizonyos Buku-i jobbágyokat, a felek megegyeztek azzal a megkötéssel, hogy a megyének járó [béke]bírságot teljes egészében Ivanch fia Miklós fizeti meg. D. in crast. B. Laurentii mart. E.: SNA. Bárczay cs. lt. 1. 24. Fk.: DL 84 208. Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsétek fotjai. K.: HO. VII. 332. Megj.: Gyármán fia Balázs Ákos nb. Mikcs sárosi ispán (1315–1327) alispánja volt, 1322–1325 közötti forrásokban bukkan fel (Engel, Archontológia I. 170.). Egyéb biztos lehetőség a kelet szűkítésére nincsen, de megjegyzendő, hogy az egyetlen olyan fennmaradt datált oklevélben, amiben Sáros megye élén Balázs gyűlést tartott, az csütörtöki napra esett (1325. aug. 15.: A. IX. 358. sz.), ami máskor is felbukkan Sáros megye gyűlésnapjaként ekkortájt (1331. febr. 21.: A. XV. 66. sz.). Ám az időpont még nem szilárdult meg, mert tartottak gyűlést hétfőn is úgy, hogy keddre halasztottak a színük elé (1329. máj. 15.: A. XIII. 254. sz. – később a hétfői nap lett az általános, l. Csukovits, Sedriahelyek 382.). A jelen oklevél napi keletje (aug. 11.), 1323-