Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

221 veszprémi várbeli Mindenszentek[-egyház] papjára (sacerdos), rókabőrből készült régi köpenyét (garnathia) pedig ugyancsak Gergely papra. 10 sót (decem sales) ad a Szűz Mária-egyház apátnőjének és apácáinak, ugyanennyit a veszprémvölgyi Szent Katalin-egyház perjelnőjének és nővéreinek, továbbá 5-5 sót ezen apácák papjainak, a Keresztelő Szent János-egyház papjainak, és a Szent Margitegyház papjainak. Azt a követelését, amivel Vrs-i Mátyás comes fia Mihály tartozik neki, a Szent Mihály-egyház – amiben a főesperességét töltötte – munkájára (ad opus) fordítja és ruházza rá. Egy genti (de Ganti) fejfedőt Tamásra, a veszprémi egyház altemplomában lévő Szűz Mária-oltár papjára (presbiter) hagy, egy többszínű fejfedőt pedig Péter Ozoufeu-i papra (sacerdos). Egy ... könyvet (unum librum galadaris [?]) és kidíszített és befedett ...-t a mondott Szent Miklós plébániai egyházra hagyja. A fenti tanúk Márton főesperes kérésére mindnyájan pecsétjükkel erősítették meg ezt. D. et act. II. die fe. Omn. Sanct., a. D. ... E.: VEML. Veszprémi Székeskápt. hh. lt. Testam. Eccl. 1. (DF 230 043.) Hártyája két helyen szakadt és hiányos, hátoldalán befűzött hártyaszalagok és legalább 6, kör- és mandorla alakú zárópecsét foltja és viaszmaradványa. K.: Békefi, Kápt. iskolák 373–374.; Veszprém város 42–43. R.: Veszp. Reg. 99. sz. Megj.: Az itt említett adásvétel Alsóörs birtok kapcsán a veszprémvölgyi apácák és Mihály fia Márton mester és fivére között 1317. máj. 29-én történt, ekkor Márton még csak örsi prépost volt, nem fehérvári főesperes, mint itt (A. IV. 478. sz., vö. 1318. febr. 28.: A. V 45. sz.). Márton még 1319. júl. 28-án is örsi prépost volt (A. V. 547. sz.), főesperesi kinevezése tehát ezután történt. Olyan oklevelet ezen kívül nem ismerünk, ami Márton fehérvári főesperesnek mondaná, de 1323. júl. 28-án már Mátyás viselte ezt a tisztséget (A. VII. 386. sz.), ezért a legvalószínűbb, hogy a jelen végrendelet 1319–1322 között kelt. Elvileg lehetséges, hogy Márton csak Mátyás 1323-as feltűnése után lett fehérvári főesperes, ez esetben a végrendelet keltezésének biztos felső határa 1327, mert 1327. dec. 14-én már említést tettek Márton itteni végrendeletéről (A. XI. 582. sz., vö. Zala I. 251: „idem dominus Martinus successu temporis eandem terram Olwrs ... ecclesie Wesprimiensi legasset titulo testamenti”). Valószínűbb azonban az 1323 előtti kelet. A keltezésre l. még (az 1318-as évet valószínűsítve) Veszprém város 43. 304. (1317–1322.) nov. 22. A nyitrai káptalan tudatja, hogy a színük elé járuló Halasd fia Jakab fiai: György mester és Miklós mester bemutatták a Zaag-i Szűz Mária premontrei monostor konventjének oklevelét, amit a káptalan a kérésükre átírt (l. 1317. szept. 25.: A. IV. 572. sz.). Ezután a személyesen megjelent Bugud fia Bugud azt a bevallást tette, hogy amikor Máté volt nádor ok nélkül, zsarnoki módon megvakította őt, akkor a saját rokonsága közül senki sem mert segíteni neki, csak a mondott