Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

218 Györgynek. A káptalan ki is küldte klerikusát: Miklóst a mondott emberrel, akik visszatérve arról számoltak be, hogy a nevezett Miklós és János, és az általuk Scepch faluba gyűjtött jobbágyok a júl. 13. (fe. B. Margarete) előtti pénteken fegyveresen Poka fiainak és Lukács fiának a birtokára törtek, az ő és jobbágyaik gabonáit és különféle állatokból álló nyáját megtámadták, másnap pedig a jelentéstevők ugyanott találták őket, a szekereknek állított akadályokat eltávolították, és különféle eszközökkel a földet tarra kaszálva a teljes földet tönkretették. D. sabb. prox. an. fe. B. Margarete memorate. E.: DL 39 641. (Petróczy cs. lt. AS. 17.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés, és rányomott zárópecsét foltja. R.: Petróczy I. 202. 26. sz.; Reg. Slov. II. 39. 44–45. sz. Megj.: A keltezésben a „sabbato” szót egy másik kéz írta be, eredetileg „... feria” (Reg. Slov. II. 40. szerint „sexta feria”) volt, azt kivakarták, és a pénteket szombatra módosították. Akármi is állt ott, a módosított dátum is csak akkor lehet az oklevél kiállításának a napja, ha a júl. 13. előtti péntek a tudományvételt végzők birtokra való kiszállásának az idejét jelenti, és nem a károkozás eredeti napjának a kezdetét (a szövegből ez utóbbi következik). Ezen kívül, ha másnap ott találták az elkövetőket, akkor a vizsgálók még aznap visszatértek a káptalanhoz, és rögtön írásba is foglaltatták az általuk látottakat. Mivel eredetileg nem is szombat állt ott, ezért valószínű, hogy az oklevelet eleve antedatálták és a pusztítás napját is a birtokra való kiszállás napjával azonosították, jelezve, hogy a károkozás a vizsgálat idején még fennállt. A kiadási év kereteit Druget Fülöp szepesi ispáni címe és a nádori titulus 1322–1323 fordulóján történő elnyerése adja – utána ugyanis már biztosan beleírták volna azt is Fülöp címzésébe (Engel, Archontológia I. 3., 195.). 301. (1322.) aug. 8., Esztergom János boszniai (Boznensis) prépost és esztergomi érseki kancellár és világi ügyekben általános procurator (procurator suus in temporalibus generalis) kéri az urát: Boleszlót (B.), pápa által megerősített esztergomi érseket, esztergomi örökös comes-t és tosti (Tostensis) herceget, hogy ő rendelkezhessen azon [javadalom] betöltéséről, ami az egyházának kanonoka: Pál halála révén üresedésbe került. D. Strigonii, in domin. p. fe. B. Syxti pape prox. Fk.: DL 95 497. (Ocskay cs. lt. 17.) A fénykép alapján hártyája szakadozott volt, szövege hiányosan olvasható. K.: Str. III. 19–20.; Ocskay 116–117. Megj.: A 19. századi kiadás szerint (Str. III. 20.) a hátoldalán mandorla alakú pecséttel volt megerősítve. Az oklevél a Sixtus pápa ünnepe (aug. 6.) utáni vasárnapon kelt, és Boleszló érseket 1321. okt. 2-án erősítette meg a pápa (Engel, Archontológia I. 63.), a levél tehát legkorábban 1322-ben kelhetett.