Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

214 hagyták jóvá helyi nemesek megegyezését, az oklevelet Dózsa szabolcsi ispánságának az idejére (Piti, Szabolcs m. 11.), a napi kelet figyelembevételével 1318–1322 közé tehetjük. 293. (1320–1322. ápr.) [I.] Károly király (H) privilegiális oklevelében az elébe járuló Ambrus fia Azara-i Sándor mesternek adta szolgálatai fejében Ompud fia Kanya-i Fülöp birtokait, ti. Kanya, Tyngeld és Ewsy birtokokat és a Raad-on lévő birtokrészt, amik rokonság címén egyébként is őt illették, a fehérvári káptalant bízva meg az iktatás lebonyolításával. Tá.: Köcski Sándor országbíró, 1325. febr. 23. > I. Károly király, 1325. febr. 24. DL 86 970. (Eszterházy cs. hercegi ág lt. 35. l. 270. A.) R.: A. IX. 65. sz. (Sándor orászbíró oklevelébe foglaltan) Megj.: Az országbírói oklevélben elmesélt pertörténet szerint Fülöp akkor halt meg, amikor Károly a szerb uralkodó kezén lévő macsói vár megvívására vezetett hadat (eo tempore, quo dominus noster rex ... ad occupandum castrum de Machow ad recuperandum ius a se alienatum, quod per regem Servie in preiudicium regie maiestatis potentialiter detinebatur accessisset ... Phillippo de Kanya filio comitis Ompud ... debitum universe carnis interim exsolvente; DL 86 970.). A királyi adomány tehát ez után történt, ugyanakkor – egy másik helyen olvasható rész szerint – Fülöp (mint örökös nélkül meghalt ember) birtokait Károly először Miklós mester somogyi ispánnak (magistro Nicolao comiti Symigiensi) adományozta. Sándor ez után kezdett tiltakozni Károlynál, aki helyben is hagyta ezt, és mégis neki adta az örökséget. Károlynak két, Macsó felé irányuló hadjáratáról tudunk, az első időpontja vitatott (1314 és 1317 telére is keltezik), a második bizonyosan 1319 késő nyarán történt (Engel, Ország újraegyesítése 115., 127.; Kristó, Károly harcai 309–311., 339.). A lehetséges legkorábbi időponttól (1314) számolva először 1320-ban találkozunk Miklós nevű somogyi ispánnal, elődje, Pál, 1318 júliusában bukkan fel utoljára (Engel, Archontológia I. 175.). Ezek alapján az itt említett macsói hadjáratot az 1319. augusztus-szeptemberi eseménnyel kell azonosítanunk. Ha tehát Miklós ispánságát kiterjesztjük a hadjárat előttig, 1319 nyarára, és Károly azonnal a hadjárat után eladományozza a reá szállt birtokokat, és Sándor rögtön tiltakozik is, aminek Károly mindjárt helyt is ad, az adománylevél akkor sem lehet korábbi 1319 legvégénél (de sokkal valószínűbb, hogy inkább 1320 a legelső szóba jöhető év). Ezen kívül azt is közli az országbírói oklevél, hogy Sándor iktatásának ellentmondott Konrád fia Márk (l. a 294. sz.), és ő azon a máj. 1-jén állt Lampert országbíró elé, aminek az oklevél kelte évében a harmadik évfordulója lesz (in oct. B. Georgii mart., cuius tertia revolutio proxime est ventura annualis), vagyis 1322. május 1-jén. Így Károly adománylevele 1320 és 1322 áprilisa közé tehető, leginkább 1320–1321-re.