Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

199 R.: Kállay I. 122. sz. Ford.: DIR C. XIV. II. 4. (12. sz.) (román) Megj.: Dózsa 1318–1321 között volt erdélyi vajda (Engel, Archontológia I. 11.). Azarias fia András felesége Pál bánnak volt a leánya, aki férjére hagyott egy leánynegyedként neki járó földet 1319. máj. 1-jén (A. V. 444. sz.). Vélhetően ez indította el a pert András és az asszony fiútestvérei között. 1321. júl. 1-jén és nov. 25-én már András és István között létrejött megegyezésről, és az ennek nyomán fizetendő békebírságról esett szó (A. VI. 187., 317. sz.). Az oklevél kelte így 1320–1321-re szűkül, amikor még nem jött létre a megegyezés. Mivel Dózsa 1319 végétől 1320 februárjáig Erdélyben tartózkodott (A. V. 643., 645., 704. sz.), ezért az 1321-es év jöhet szóba, amikor a konkrét megegyezés is létrejött. Szintén az 1321-es év mellett szól, hogy 1320-ban Skolasztika napja (febr. 10.) pont az Esto mihi-vasárnapra esett, és akkor (nagyobb hierarchiájú ünnep révén) a dátumban a febr. 11-et nem Skolasztika másnapjaként, hanem az Esto mihi-vasárnap utáni hétfőként tüntették volna fel. 265. (1319–1321.) márc. 4–24., Illés mester házánál Miklós erdélyi alvajda tudatja, hogy az emberével együtt András comes tilalmazta Miklós fiait: Jánost és Miklóst, továbbá jobbágyaikat a földje, vagyis az erdő, a rét és a szántóföld (agricultura) használatától. Megmutatta az alvajda emberének a kivágott erdőket, és az alvajda megparancsolja, hogy ha továbbra is vágnák az erdejét, akkor akadályozzák meg azt. D. apud domum magistri Elie, f. III. p. domin. Oculi mei. E.: DL 74 426. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 33.) Szabálytalan alakú hártya, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. K.: Teleki I. 38. R.: EO. II. 355. sz. Ford.: DIR C. XIV. I. 344–345. (román) Megj.: Miklós Debreceni Dózsa alvajdája volt, és 1319. aug.–1320. márc. között bukkan fel a forrásokban, ám Dózsa vajdasága alapján működési ideje elvi szinten kitolható 1318–1321 közé is (Engel, Archontológia I. 11.). Ugyanakkor az Erdély feletti uralmat az hozta el Dózsa számára, amikor 1318 júliusában hadjáratban legyőzte Ákos nb. Mojsot (Zsoldos, Erdélyi háborúk 216.). Valószínű, hogy ezután nevezett ki alvajdát, így az oklevél keltének alsó időhatára 1319. Hogy pontosabban mikor kelt az oklevél, nem egyértelmű, de az 1320-as év a legvalószínűbb (ez esetben a napi kelet márc. 4.), ám a többi sem zárható ki. 266. (1318–1321.) máj. 10.–jún. 3., Kálló Ywan mester Zobolch-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy abban a perben, ami Kallo faluban a színük előtt zajlott az áldozócsütörtök utáni szombaton (sabb.