Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

187 és az ott felbukkanó személyek életideje alapján a kiadási ideje az 1250-es–1280-as évekre tehető, l. DPM 122. és 126. sz. 252b DL-DF adatbázis 1290–1320 közé, febr. 9. utánra keltezi ismeretlen oklevéladó (Damus pro memoria) kiadványát: ŠA. Nitra, Uzsoki cs., könyöki 66. (DF 266 415.) (K.: DPM 154. sz.). Az ott szereplő személyek életideje alapján az oklevél bizonyosan Árpád-kori, és kiadója a sági konvent, részletesen, forráshivatkozásokkal l. a DPM 154. sz. kommentárját. 253. (1314–1320. febr.) Detre pozsonyi alispán (curialis comes) és a király által kinevezett négy bíró: Guttur-i Péter, Werekne-i Péter, Paka-i Lipót és Szerafin fia István tudatják, hogy Kundurus-i Péter fia Tamás a színük elé idézte az ugyanonnan való Lampert fia Pétert, mert az egy éjszaka elvitte hét lovát nyereggel, kantárral, ám Péter a hét idézésből egyszer sem jelent meg és nem is küldött senkit. Ezen kívül az oklevéladók parancsára 14 napon belül Chollokuz minden vásárán (forum) kihirdették, hogy Péter bántódás nélkül eljöhet felelni a vádakra, de ő ugyanúgy nem jött és nem is küldött senkit, miközben Tamás törvényesen várt rá. Ezért az oklevéladók a megye (provincia) velük együtt ülésező nemeseivel és nem nemeseivel elmarasztalták Pétert az ország szokásjoga alapján a nekik járó 50 márkában, továbbá – mivel Tamás jeles férfiak tudomása szerint 60 márka értékűnek mondta a lovakat – a Tamásnak járó 60 márkában is. Mivel Péternek más vagyona nem volt, mint a Kundurus-on lévő birtokrésze, ti. 30 hold szántó és 2 hold telek, ezért öszszehívták Péter rokonát, ti. Tamás fia Jakabot, ill. birtokszomszédait: Bertalan (Bartalinus) fiait: Dénest és Miklóst, és János fiait: Jakabot és B[alázst?], és megtudakolták, hogy meg akarják-e váltani a mondott birtokrészt. Mival azok nem akarták, ezért a mondott birtokrészt Tamásnak juttatták birtoklásra, egyrészt a Tamásnak járó 60 márka fejében, másrészt a nekik járó 50 márka fejében, mivel Tamás sok dologban a szolgálatukra volt már, olyan kikötéssel, hogy Péter, vagy az utódai és rokonai 110 márkáért visszaválthatják azt. D. sabb. prox. ... Á.: 254. sz. oklevélben. K.: Reg. Slov. I. 57–58. Megj.: Detre pozsonyi alispán 1310–1322 között viselte hivatalát (Engel, Archontológia I. 166.), ám 1313. jún.-ig a szolgabírói kar nem volt teljesen azonos az ittenivel (A. III. 6., 186., 384., 552. sz.). Viszont 1315-től egészen 1322-ig – ha feljegyzték a szolgabírókat is – az itteni névsorral találkozunk (A. IV. 183., 232., 337., 497.; A. VI. 647. sz.). Egy újkori átírásban fennmaradt, 1301-re datált, keltében 1311-re módosított oklevélben (A. III. 99. sz.) szintén az itteni névsor látható (vereknyei Márton fia Péter hibásan Máté fia Péterként, ami az átírás során módosulhatott). Az oklevél keltét Karácsonyi János módosította 1311-re, mert „a kibocsátó tisztikar tagjai nem 1301-ben,