Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
183 Megj.: Az oklevelet csak Jánki Tamás beregi ispáni hivatalának lehetséges legkésőbbi időhatárai keltezik (Engel, Archontológia I. 109.), és az, hogy Aladár fia László 1320. szept. 18-án már egy ideje nem élt (A. V. 892. sz.), így – még ha a kiadás pontos napját nem is tudjuk, csak az eskü kitűzött időpontját – a korabeli szokásjogot figyelembe véve legkésőbb 1319-ben adhattak neki esküidőpontot karácsony körülre. 246. (1280-as évek–1310-es évek) febr. 3–9. Ismeretlen oklevéladó (Datum pro memoria) [Újvár megye?] tudatja, hogy a febr. 2. (fe. Purif. B. virg.) utáni kedden a színe előtt megjelenő Vid fia Olivér azt mondta, hogy törvényesen megidézte Bece fia Mártont és a fivérét: Lőrincet, akik nem jöttek el, és nem is küldtek senkit. D. f. III. prox. p. fe. B. virg. E.: DL 75 211. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 39.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét darabjai. K.: DPM 334. sz. (R. is) Megj.: A megidézett alperesek az 1280-as évek végén, 1290-es évek elején, ill. a 14. század első felében bukkannak fel (utóbbira l. 135. sz.), és az Abaúj megyei Bárcán voltak birtokosak. A jelen oklevél nem köthető biztosan egy környékbeli kibocsátóhoz sem, de ezekben az időkben Aba Amadé nádor és bírósága, ill. az ebben az időben működő megyei közgyűlés igen kedvelte a damus pro memoria-oklevélformát, így legvalószínűbben hozzájuk köthető. A feltételezhető keltezés nagyjából Amadé bírósági működésének a tágabb idejét fedi le, egyéb támpont az oklevélre nincsen. Bővebben, forráshivatkozásokkal l. a DPM 334. sz. kommentárját. Megjegyzendő még, hogy ebben az időben Abaúj megye sedriaidőpontja a keddi nap volt (Csukovits, Sedriahelyek 381.), mint az itt kiszabott határnap, és mivel a pecsét nem köthető egyértelműen Amadéhoz vagy albíráihoz, könnyen lehet, hogy megyei kiadványról van szó. 247. (1280-as–1310-es évek) aug. 25–31. László Edelen-i pap (sacerdos), Borsod-i alesperes tudatja, hogy szept. 7-én (in quind. Bartolomei ap.) Kelemen comes jobbágya: Miklós köteles magával együtt négy tanút állítani – kivéve Miklós jobbágyait – Cheb-i Demeter ellenében arról, hogy amikor Miklós Demeternek a jobbágya volt, és júl. 15-én (in 22. die s. Johannis bapt.) engedéllyel eltávozott, majd elküldte anyját és feleségét a gabonája megtekintésére, akkor Demeter a fiával hozzájuk menve őket megverte és vérüket ontotta. D. II. f. p. fe. Bartolomei ap. Fk.: DL 97 768. (Vay cs. berkeszi lt. 50.) Fényképe alapján szabálytalan alakú hártyán.