Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

152 vasárnap férjhez adja a lányát, és kéri a címzetteket mint kedves rokonait, hogy jöjjenek el hozzá vendégségbe azon a napon, hogy így minden törvénytelen tettet békésen lezárhassanak. Ezen kívül az emberét, aki ezt a levelet elviszi, vezettessék Pethune fia Péter elé is. E.: DL 57 999. (Soós cs. lt. 198.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől címzés és zárópecsét foltja. K.: F. VI/2. 341–342.; Reg. Slov. I. 149. R.: Majláth, Soos 53. Megj.: Az oklevelet csak Petenye fia Péter említése szűkíti le, mert vélhetően azért akarta elküldeni emberét hozzá Dancs mester, mert akkoriban a környék politikai urának számított. Petenye fia Péter 1317 elején lázadt fel a király ellen, és nem sokkal később már le is verték (Engel, Ország újraegyesítése 103. 61. jegyz.). Hogy ez a levél a mondott éven belül mikor kelt, nem tudjuk, de vélhetően nem sokkal (legfeljebb 1–2 hónappal) az esküvő tervezett időpontja előtt, vagyis április környékén. Így a levelet 1312–1316 közé datálhatjuk. 198. (1316.) jún. 24., Forró István Wyuar-i comes és a 4 szolgabíró tudatja, hogy Seraphin-t abban a bírságban, ami azért járt volna neki Scour (dict.) Miklós fia János ellenében, mivel a köztük folyó ügyben nem adott ügyvédvalló levelet a serviens-ének, nem marasztalja el, ugyanis Seraphin az oklevéladó az egyik társa (socius): Popi-i Mihály színe előtt rábízta a pert a serviens-ére. D. in Forrou, f. V. [?], in die Iohannis Bapt. E.: DL 75 191. (Máriássy cs. lt. Máriássy Ferenc 67.) Erősen vízfoltos és szakadozott hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsétek foltjai. K.: Reg. Slov. I. 476. Megj.: István nevű személy Marhard fia Mihály és János ispánsága idején is alispán volt, ám Mihály ispánsága idején a megye oklevelei mindig Buzitán keltek, ill. a jelen oklevél hátulján lévő nagyobbik pecsétméret inkább a János ispán alatti István alispán 27–28 mm-es pecsétnyomójával egyezik, mint Mihály ispán István alispánjának kb. 35 mm-es pecsétméretével (a két István alispán elkülönítésére l. a 166. sz. megj.). Így ez az oklevél bizonyosan János ispánsága alatt kelt. Mindezt erősíti, hogy a jelen per egy 1316. dec. 16-i, szintén Forrón kiadott oklevélben is felbukkan (A. IV. 369., 371. sz.), és egy kiadó megjelölése nélküli memoriálisban is (194. sz.). Mivel 1317 márciusában már nem János volt az ispán (és így István alispán is elvesztette hivatalát) (vö. Engel, Archontológia I. 94.), ezért az itteni eset az előzménye annak a decemberi oklevélnek. Hogy János mikor került hivatalba, 1315 vagy 1316 folyamán, nem tudjuk, Mihály ispánsága csak 1314-ig mutatható ki biztosan, 1315-ben bizonytalanul (171. sz. megj.). Bár elviekben nem zárható ki, hogy a jelen kiadvány 1315-ös legyen, a legvalószínűbb, hogy ez a nyári oklevél csak néhány hónappal előzte meg a decemberit, és ez is 1316-ban kelt. Az