Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

114 132. (1308–1311. szept.) Gentilis, a Hegyi Szent Mártonról címzett bíborospap és szentszéki követ számadáskönyve, amely az 1305–1312 között beszedett összegeket és adókat tartalmazza, köztük az 1308–1311 közötti magyarországi tartózkodásának költségeit. E.: ASV. Cod. 313. A. (a magyar vonatkozású részek fol. 104–191.) K.: Acta Gent. 416–464. (magyar vonatkozású részek); Vespr. II. 29–31. (veszprémi egyházmegyét érintő részek) R.: Juhász, Csanádi székeskápt. 98. 30. sz.; A. II. 546. sz.; EO. II. 95. sz. Ford.: DIR C. XIV. I. 61–63. (román, az erdélyi vonatkozású részek) Megj.: A tétel nem hiányos keltezésű, hanem a fenti évkörön belül folyamatosan bővült. A záródátum az az időpont, amikor Gentilis elhagyta Magyarországot. 133. (1310–1311.) okt. 6. Dénes Comarun-i alvárnagy és a 4 bíró tudatja, hogy azt a pert, amit egyik részről a nepos-ai nevében Sebestyén comes, másik részről Miklós és Zumur folytattak volna a Milertu-i föld és halászat ügyében okt. 6-án (in oct. S. Michaelis arch.) úgy, hogy az ez ügyben kiadott korábbi oklevél szerint akkor kimentek volna a földre, Beke comes távolléte miatt elhalasztja okt. 20-ra (ad quind. eiusdem diei) Beke színe elé, amikor már otthon lesz. D. in die prenotato. E.: DL 62 134. (Kisfaludy cs. lt. 53.) Hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és gyűrűspecsét foltja. K.: HO. VII. 336. R.: Reg. Slov. I. 349. (815. sz.) Megj.: A persorozatra l. 78. sz. megj. Ez az oklevél egyértelműen a 134. sz. előzménye, ahol „Máté mesternek” nevezik trencsényi Csák Mátét. Az oligarchát az őt körülvevők és ellenfelei is nádornak címezték, amíg 1309–1310 fordulója körül meg nem kapta a tárnokmesteri címet (A. I. 173., 184–186., 213. sz.; A. II. 224., 332., 464., 482., 634., 668., 720., 739., 758. sz. Tárnokmesteri címére l. a 111. sz. megj.). Akkor egy ideig mindig kitették, hogy ő királyi tárnokmester, a „mester” címzés egyértelműen a titulus elvesztése után megmaradt megtisztelő cím. Mátét 1310 decemberében nevezik „Máté mesternek” először, bár nem biztos, hogy akkor már ténylegesen elveszítette a hivatalát (minderre l. 111. sz. megj.). 1311-ben, címének elvétele után egy ideig „Máté mesternek” címezte őt pl. I. Károly is (A. III. 147., 169. sz.), majd Máté és hívei visszatértek a „nádor” titulusra, amit Károly már nem ismert el. 1310. október legelején Máté még tárnokmester volt, utána viszont már egyetlen biztosan datált forrás sem nevezi annak (ugyanakkor elképzelhető, hogy címét 1311 késő tavaszig-kora nyárig még megtartotta, akár I. Károly akaratától függetlenül is). Mivel az ezzel összefüggő okt. 20-i oklevélben mesternek címzik Mátét, így ez a két oklevél 1310 vagy 1311 folyamán kelt. Tudjuk továbbá, hogy Komárom megye gyűlései 1370 után mindig,