Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

95 (ezt László fia: Márton az apjával együtt igazolta), és hogy ue. helyen a Nogtarkan nevű birtokuk földje Cheney [!] földdel észak felől érintkezik; nyugat felé régi út egy helyig, ahol ezen út a Kystarkan és Nogtarkan falvakból Lelez faluba vezető másik nagy úttal találkozik, és Antal azt állította, hogy ott egy földjel van, és Cherney, Kystarkan és Nogtarkan birtokok különülnek el (ezt Gergely fiai képviselője is megerősítette), de Márton azt mondta, ott nincs határjel, csak az ő és apja Nogtarkan nevű birtokának földje; Nogtarkan felé ezen út közelében kelet felől Antal képviselő mutatott egy határjelet, mondván, hogy az Kystarkan és Nogtarkan birtokokat különíti el, de Márton azt állította, hogy ott nincs határjel, hanem ez Nogtarkan birtok földje; ue. út egy helyig, ahol kettéágazik; dél felé tüskebokrok, amik mellett Antal mutatott egy földjelet, amiről azt állította, hogy a e két birtokot különíti el, de Márton azt mondta, hogy ott Nogtarkan birtok földje van; 1 hold hosszúság dél felé; nyugat felé egy er, amiben a vizek áradása idején vízfolyás szokott lenni, ami mellett Antal egy, a tetején árkolt (perfossata) földjelet mutatott, azt állítva, hogy szintén Kystarkan és Nogtarkan birtokokat különíti el, de Márton azt mondta, hogy ott nem földjel, hanem varangyvermek (fossure ~ fosse bufonum) vannak; ezen er az északi oldalában levő fűzbokorig, amiről Antal azt állította, hogy ue. két birtok közötti határjel, de Márton ennek ellentmondott; dél felé földjel, amiről Antal azt állította, hogy szintén e birtokokat különíti el, de Márton ismét azt mondta, hogy ez Nogtarkan birtok földje; Berch, amin Antal földjelet mutatott, de Márton azt mondta, hogy ott nincs földjel, a királyi és konventi emberek pedig egykori határjelhez hasonlónak vélték (hoc signum quasi metam fuisse considerassent); ezen Berch; nagy Holm tetején Antal földjelet mutatott, ami e két birtoké, de Márton azt mondta, ez a Nogtarkan birtok földje; kis Holm, aminek tetején Antal kereszt módjára árkolt földjelet mutatott, amiről a királyi és konventi emberek is úgy vélték, hogy földjel volt, de Márton azt mondta, ott nincs földjel, csak varangyvermek; napkelet felé Lygeth a Tyza folyó mellett, ahol van 2 tölgyfa, az egyikbe 2 keresztjel van vésve, és Antal a kelet felőli jelről azt állította, hogy Kystarkan birtokot, a nyugat felől vésettről pedig azt, hogy Nogtarkan birtokot különíti el, de Márton azt mondta, hogy ott Nogtarkan birtok földje van; Tyza folyó, ahol Antal azt állította, hogy Kystarkan határa véget ért. Ott a királyi és konventi emberek megkérdezték Mártont, vajon ellentmondását a fenti helyeken magának, avagy valaki másnak tette, és mivel Márton azt felelte, hogy ő minden ilyen helyen az apja: László helyett és nevében mondott ellent, nem a saját nevében, ezért ők ott Donch fia: Lászlót Máté ellenében máj. 1-jére (oct. Georgii) a nádor elé idézték. D. II. f. p. oct. Pasce, a. prenotato. [1369.] E.: Dl. 5724. (NRA. 861. 28.) Foltos papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (...pro Matheo filio Nicolai filii Mathyus de Kystarkan contra Ladislaum filium Donch de Nogtarkan...), valamint zárópecsét töredékes nyoma. Kortárs kéztől: pro actore Nicolaus filius Mathius cum Lelez, pro in Benedictus filius Johannis cum eiusdem, in oct. [lehúzva: Michaelis] Nativitatis et ad Michaelis conventui de Lelez, Johannes de Tas, Nicolaus de Kysfolud vel Johannes seu Paulus filius Mokou de Zentus, Abraam de Rozuag, item pro in Ladislaus filius Johannis de