Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

87 155. 1369. márc. 27. Visegrád [I.] Lajos király (H) azon odaadás miatt, amit az Úr szűz szülőanyja felé táplál, akinek nevében az óbudai apácák kolostorát alapították és építették, az örökös nélkül elhunyt Magyar (dict.) Pál Zala megyei Felpah, más néven Nemethpah birtokon levő részét – mivel azt Magyar Pál senkinek sem adományozta, adta el és hagyta (legasset), így jog szerint a király kezeihez háramlott – minden haszonvétellel, azon határok alatt, amikkel azt Pál birtokolta, az óbudai Boldogságos Szűzkolostornak adja örök birtoklásra (nem érintve idegen jogokat), legfőképp az anyakirályné, e kolostor alapítója kérésére. D. in Vissegrad, f. III. p. Ann. virg. glor., a. d. 1369. E.: Dl. 5800. (Acta ordinum et monialium. Vet. Buda. 29. 19.) Papír. Hátlapján vörös viaszú kis pecsét töredékei alatt: relacio magistri Stephani Cherneli et Jacobi de Scepus; újkori kezektől tárgymegjelölések. 156. 1369. márc. 27. Visegrád [I.] Lajos királlyal (H) tudatták, hogy Konak-i István Baach királynéi birtokból vakmerően egy nagy földrészt elfoglalt Zalka birtokhoz, amit egykor neki Magyar (dict.) Pál adott, és annak haszonvételeit magának szedi be jogtalanul. Ezért a király utasítja a Lelez-i konventet, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Mada-i Leukus fia: Miklós v. Mog-i András v. Tykud-i Miklós v. Patyud-i Tamás királyi ember idézze (evocet) Konak-i Istvánt az általa elfoglalt földről és Zalka birtokról kiadott okleveleivel együtt a királyi jelenlét elé ápr. 15-re (ad [lehúzva: oct.] quind. Pasce) mindezek haladék nélküli indoklására, majd a konvent a szokás szerint tegyen jelentést az uralkodónak. D. in Vissegrad, f. III. p. Ramispalmarum, a. d. 1369. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1369. 18. (Df. 219 621.) Papír. Hátlapján azonos kéztől címzés, valamint kis zárópecsét nyoma. 1369. [! ∋: 1359.] márc. 27. [I.] Lajos király (H) 1369. [! ∋: 1359.] márc. 27-én (a. d. 1369. [! ∋: 1359.], VI. Kal. Apr.), uralkodása 18. évében kiadott privilegiális oklevele, amiben átírta a Turuch-i prépost és konvent 1343. ápr. 29-i oklevelét (l. Anjou-oklt. XXVII. 223. szám). Reg.: Bebek Imre országbíró, 1391. szept. 27. ŠA. Bytča. Turóci registrum. pag. 6b–7a. (Df. 283 070.) Eszerint két királyi függőpecsét volt rajta: a Boszniában (in regno Bozne) elveszett és az új. Má.: 1. Turóc m., 1787. jan. 15. Dl. 163. (NRA. 1838. 104.) 2. Dl. 193. (Jes. Thurocz. 2. 2. 52.) XVIII. századi. K.: Horváth S., TT. 1902. 215–216; Lipt. Reg. 81.