Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

81 be, v. nem engedik, hogy Margit a hegyvámot beszedje magának, és ezt az asszony v. leszármazotta Pethv v. örökösei ellenében törvényesen tudják bizonyítani, akkor Gerse birtok Pethv-nek adott fele bírói eljárás nélkül visszakerül Margithoz, Pethv és örökösei ellentmondása ellenére is, és Margit, ahányszor akarja, arról rendelkezhet tetszésének megfelelően. Mindezt Pethw mester a tanúságokkal együtt a káptalanhoz visszatérve a maga és örökösei nevében vállalta. Ha jelen oklevelet visszaviszik, a káptalan privilegiális formában adja majd ki. D. f. V. an. Palmarum, a. d. 1369. E.: Dl. 91 749. (Festetics cs. lt. Vas 61. 62.) Hiányos. Hátlapján pecsét nyoma. 143. [1369.] márc. 22. Róma [V.] Orbán pápa az erdélyi püspököt, az erdélyi egyházmegyei kerci (de Candelis) monostor apátját és váradi egyház prépostját 3 évre jogvédőknek és bíróknak nevezi ki az erdélyi egyházmegyei Clusenmostra-i [!] bencés Szűz Máriamonostor apátja és konventje részére. D. Rome apud S. Petrum, XI. Kal. Apr., pápasága 7. évében. [1369.] Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 169. fol. 393v. (Df. 289 901.) R.: V. Orbán, LC 23643. szám. 144. [1369.] márc. 22. Róma [V.] Orbán pápa Posega-i István [fia:] Miklós papnak (presbiter), akinek még nincs egyházi javadalma (beneficium), a boszniai egyházmegyei Diacouo-i Szt. Péter-egyház kanonokságát adja és neki ott prebendát rezervál (intve a boszniai püspököt és a Szt. Péter-egyház káptalanját, hogy erről ne rendelkezzenek). D. Rome apud S. Petrum, XI. Kal. Apr., pápasága 7. évében. [1369.] A bevezetéssel a pécsi egyházmegyei Szűz Mária-monostor apátját és a Posega-i Szt. Péteregyház prépostját bízza meg. D. ut supra. Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 169. fol. 301r-v. (Df. 289 898.) R.: V. Orbán, LC 25045. szám. 145. [1369.] márc. 22. [V.] Orbán pápa a Pozega-i Szt. Péter-egyház kanonokságát és prebendáját (amik üresedésben vannak, mivel László [fia:] Miklós Pozega-i prépost lemondott róluk) Breschou-i György [fia:] Márton pécsi egyházmegyei papnak (presbiter) biztosította, úgy, hogy Márton mondjon le a pécsi egyház kanonokságáról és prebendájáról, amik ügyében pereskedik. XI. Kal. Apr., pápasága 7. évében. [1369.] K.: Vat. I/1. 498. (István fia: Péter szabolcsi főesperes, pápai tizedszedő jegyzékéből. ASV. Collect. Vol. 181. fol. 82. alapján.)