Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

383 734. [1369.] A Sebes-i kerület (districtus) kenézeinek és egyéb oláhjainak (olachi) közössége, valamint e város polgárai, gazdagjai és szegényei a [bolgár] bánnak: szerfelett várták őt amiatt, hogy nélkülözéseiket előadhassák neki. Alázatosan kérik, hogy panaszukat hallgassa meg, mivel Isten és a király után senki másnak nem tudnak nélkülözéseikről beszámolni, csak neki. Ezeket hosszú lenne egyenként felsorolni, a bánnak pedig unalmas lenne meghallgatnia, de jelen registrum-ban előadják neki a legfontosabbakat, amik őket a legnagyobb szegénységbe vezették. Első nélkülözésük akkor kezdődött, amikor a király Bulgáriába (regnum Bulgarie) vonult, és ők a saját javaikkal egyként a seregébe mentek és a királyt megvendégelték. Ezután az uralkodó Bulgária bánságát átalakította (mutavit) és átadta Dénes erdélyi vajdának és testvérének: Imre bánnak, akik bevonultak Vidinbe (Budin), és velük együtt ők is valamennyien hadakozók módjára bementek. Majd Dénes vajda magával hozta a bizánci császárt (imperatorem Grecorum), és nekik a király parancsára ők olyan vendéglátást biztosítottak, hogy ennyi költségen a királyt is elláthatták volna. Időközben, ue. télen (interim eodem tempore ibernico) a király eljött a császárral együtt (cum cesare), akik fogadására a városbeliek 264 forintot, a kerületbeliek pedig 150 forintot költöttek, amiből egy dénárt sem kaptak vissza. Azóta ők évente legalább kétszer a seregbe mentek és ezen kívül is hadi költségeket viseltek. Végül amikor a király újra hadat állított havasalföldi (Transalpini) hűtlenei ellen, attól fogva, hogy a viszály elkezdődött, ők a havasokban mindig legalább 200 embert tartottak éjjel-nappal egészen télig (iemem), ezenfelül ötszázat a király visszatértéig Myhald-on, a bán parancsának megfelelően hadi költségeket (expensas exercituales) is viseltek, valamint az uralkodót és a bánt megvendégelték, amikből a közösségük egy dénárt sem kapott vissza. Emellett minden kertjüket, telküket (curia) és lakatlan épületüket a királyi sereg teljesen felégette, a házaikban levő szénájukat és más hasznaikat hatalmaskodva elvette tőlük, emiatt a jószágaik (pecora) éhenhaltak, most pedig a bán 300 forintot kér a kerülettől (provincia) és a várostól, amit semmiképp sem tudnak megadni ily nagy szükségektől és szegénységtől terhelve, ezért kérik, hogy a bán ez alkalommal kímélje őket és e forintokat tőlük ne szedesse be. E.: Dl. 47 891. (Múz. Ta. Véghely.) Pecsételés nélküli papír, ami a bán nevét nem adja meg. Má.: Ue. jelzet alatt, XX. századi. K.: [Thallóczy L.], Száz. 1900. 608–610; Doc. Rom. Hist. D. I. 96–98; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 631–633. (Mind 1369. szept. körüli dátummal, utóbbi kettő román fordítással.) R.: Doc. Val. 219–220. (1369 szept. körüli keltezéssel); Erdélyi Okm. IV. 759. szám (1369 szept. előtti dátummal, a címzettként Benedek bánt feltételezve). 735. [1369.] Eodem a. [1369.] A [somogyi] Szt. Egyed-konvent oklevelében Cristanus [! ∋: Tristianus] [pálos] generális perjel elkülönítette Almaad birtok határait a [vetahidai] monostor határaitól.