Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

299 előtt) bármikor kiválthatják, bárki ellentmondása esetén is. D. in fe. Symonis et Jude, a. d. 1369. E.: 1. SNA. Jászói konvent hh. lt. Oklevelek. Acta ab anno 4. 8. (Df. 251 749.) Papír. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét nyoma. 2. Uo. Acta ab anno 4. 9. (Df. 251 750.) Papír. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala. Eltérő névalakjai: Salgou, Vz, Zengyorg. 569. 1369. okt. 29. (?) [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princeps Sal., montis S. Angeli d.) kinyilvánítja, hogy a Szt. Adalbert vértanú tiszteletére épült esztergomi metropolita egyház – ami által a királyi jelvények felmagasztaltatnak, és ami (mint rózsa a liliomok között) ragyog országa többi egyházai között – az egykori békétlen idők viszontagságai miatt a birtokairól és jogairól kiadott számos privilégiumtól és oklevéltől meg van fosztva. A király, nehogy emiatt az esztergomi egyházat veszélyek érjék, az elődei: Magyaro. (H) királyai és mások által annak tulajdonába adott birtokok világi (profanus) használatra kerüljenek és az egyház minister-ei a szükségesektől megfosztottan az isteni elmélyülést elhagyva a cselekvő életre kelljen visszatérjenek, továbbá a saját és szülei üdvéért, s főleg azon odaadás miatt, amit a szent (almificus) Adalbert, a paradicsom hervadhatatlan rózsája felé táplál (akinek nevére az esztergomi egyházat csodálatos alkotással építették és alapították), Tamás esztergomi érsek és esztergomi örökös comes közbenjáró kérésére, valamint Erzsébet anyakirályné, a főpapok és bárók megfontolásából királyi keggyel és hatáskörrel elrendeli, hogy az érsek és annak érseki utódai az esztergomi egyház minden birtokát és birtokrészét, az ország bármely megyéjében is legyenek, amiket 32 éve, ti. a törvényes elbirtoklást elérve (a tempore 32. anni transacti titulum scilicet legittime prescripcionis attingentis) békésen birtokoltak, tartottak és amiknek a tulajdonában folyamatosan és háborítatlanul (immobiles et quieti) voltak, változás nélkül örökre saját jogon birtokolják, akkor is, ha a mondott okból e birtokokról nem tudnak okleveleket bemutatni. Senki (bármiféle helyzetű v. állapotú is legyen) nem kényszerítheti soha arra az érseket és utódait, hogy az efféle birtokokról okleveleket mutassanak be bíróságon v. azon kívül, mivel az ország kipróbált szokása megengedi, hogy a birtokokat 32 évig békésen birtoklók ezeket törvényes elbirtoklás címén örökre bírják, és az efféle birtokok az örökjogukba kerültek (ascripsisse). Erről függő kettőspecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. Kelt László veszprémi püspök, királynéi kancellár, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1369., VIII. Non. Nov. [!], uralkodása 28. évében, amikor Tamás esztergomi érsek, doctor decretorum, István testvér kalocsai érsek, sacre pagine magister, Domokos testvér zárai, Wgulin spalatoi, Wgo raguzai érsek, Demeter váradi, Kálmán győri, István zágrábi, Demeter erdélyi, Domokos csanádi, Mihály egri, Vilmos pécsi, János váci, Péter boszniai, László nyitrai, István szerémi, Miklós knini, Demeter nonai, Miklós traui, István fárói, Jakab makarskai, Máté sebenicoi, Mihály scardonai, Portiua zenggi püspök, a korbáviai szék üresedésben, magnifici László, Opulya hercege, nádor, Imre erdélyi