Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

296 E.: Dl. 5758. (NRA. 608. 4.) Hátlapján középkori (Bayoth névalakkal) és újkori kezektől tárgymegjelölések. Kopott függőpecsét és zöld fonata. 563. [1369.] okt. 26. Róma [V.] Orbán pápa az esztergomi egyházmegyei, Kinksperch melletti Szt. Benedekmonostor apátjának: az ue. egyházmegyei Progno-i plébánia rectora, Mitti (dict.) Deotric kérése szerint egykor az ezen egyházmegyei Boynis-i egyház rector-a: Miklós erőszakot alkalmazott Deotric ellen, őt szentségtörően elfogta, egy ideig bebörtönözve tartotta, megfosztotta egy malomtól és a Progno-i egyház okán őt illető egyéb jogoktól és javaktól, és ezeket jogtalanul tartja most is, ezenfelül a Progno-i egyház híveinek (parrochiani) az egyházi szentségek kiszolgáltatásában, a temetésekben és ezen egyház egyéb jogaiban Deotric-ot akadályozza és zaklatja, Deotric és a hívek jogának nagy sérelmére. Ezért a pápa utasítja az apátot, hogy ha meggyőződött ezen erőszakosságról és börtönben tartásról, a szentségtörő Miklóst nyilvánosan közösítse ki, amíg Miklós elégtelt ad és az apát oklevelével az apostoli székhez járul feloldozásra. A többiről pedig a feleket egybehívva és az ügyet meghallgatva hozzon döntést. D. Rome apud S. Petrum, VII. Kal. Nov., pápasága 7. évében. [1369.] R.: V. Orbán, LC 24367. szám. (ASV. Reg. Aven. Vol. 170. fol. 62v. és Reg. Vat. Vol. 259. fol. 154v. alapján.) K.: Theiner, Mon. slav. merid. I. 264. (Eltérő névalakjai: Kunksperch, Boynicz.) 564. 1369. okt. 27. Kassa [I.] Lajos király (H), aki kormányzása hivatalából fakadóan a hűen szolgálók érdemeit a kegyesség lelkületével szokta mérlegelni, felidézve aulája néhai lovagja: Eldurboh fia: Vilmos (aki szintén aulája lovagja) hű tetteit, amiket először Eldurboh (attól fogva, hogy Lajost királyi koronával övezték), majd annak halála után Vilmos az ifjúkora óta (ab evo sue puericie) az ország hadjárataiban teljesítettek, ezekből néhányat (mint sokból keveset) speciális megfontolásból jelen oklevélbe feljegyeztetett, nehogy az utódok emlékeiből eltűnjenek: amikor fivére: András király (Je, Si) halálának megbosszulására királyi hatalma zászlaját felemelve a Nápolyi Királyság (regnum Sicilie) ellen vonult, majd amíg Teruisana városát a velenceiek ellenében (akik zsarnoki szigora akkor Dalmácia – regnum nostrum Dalmacie – nagy részét elfoglalva tartotta) hatalma erejét összegyűjtve megostromolta, Eldurboh mindkét királyi seregben a klienseivel és a hozzá tartozókkal különféle küzdelmeknek magát alávetve a vére hullásával, kliensei halálával és súlyos sebek elviselésével szolgált, végül Jadra város (amit szintén a király akkori ellenségei: a velenceiek tartottak elfoglalva) be- és visszavételekor, amikor a többiek előtt az oroszlán merészségével e város falára hágva a királyi korona hűségéért harcolt, a velenceiek seregei megölték; a fia: Vilmos is hűséget hűséggel halmozott, amikor nemrég (pridem) a király vállalta, hogy a rokona: Rubert, Bauaria hercege segítségére