Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

258 K.: Wenzel, Dipl. eml. II. 677–679. (Müncheni állami lt.-ban levő Má.-ról. Ennek eltérő névalakjai: Rheni, Amberg, Ratisbona, Norinberga); Kereskedelem II. 110–113. Megj.: Az 1336-os oklevél szövege után még ez szerepel az átíró keretben: ennek elismeréséül (recognitio et habitio) jelen átiratra Lajos a pecsétjét nyomja, a. d. 1357., oct. Petri et Pauli. Lajos tehát valójában a Brünn város hatósága által 1357. júl. 26-án átírt (l. Kereskedelem II. 27. szám) I. Károlyoklevelet írta írta át, de annak eleje hiányzik, ezért az átírás Károly oklevelével kezdődik (minderre l. Kereskedelem II. 112. 1. jz.). – Az 1336. évi oklevelet l. Anjou-oklt. XX. 6. szám (de annak apparátusában jelen átirat nem szerepel). 482. 1369. szept. 14. Pozsony [I.] Lajos király (H) Kanysa-i Lőrinc fia: János mester hű szolgálataiért és kérésére a Cris megyei, Sopluncha és Garygh folyók közötti Dyanfelde nevű birtoka – amit a fivérére (uterinus frater): István zágrábi püspökre a király által kiszabott fogság (impedimentum) idején János mester bizonyos pénzösszegért a budai káptalan privilegiális és nyílt oklevelével eladott Myke-i Chepan fia Tamás fiainak: Lőrincnek és Tamásnak, Roh fia János fia: Istvánnak és Kothyan-i János fia: Miklós litteratus-nak – eladását, valamint az erről szóló káptalani és egyéb okleveleket királyi teljhatalomból és speciális kegyből érvényteleníti, úgy, hogy ha János és örökösei ezen pénzösszeget a mondott nemeseknek vissza tudják majd adni, ők azt el kell fogadják, a birtokot pedig minden haszonvétellel és tartozékkal Jánosnak és örököseinek vissza kell adják, ellentmondás nélkül. D. Posonii, in fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 1369. Á.: a 674. számú oklevélben. R.: Erdődy 539. szám. 483. 1369. szept. 14. A pozsonyi káptalan előtt Jakab, Pozsony város bírója megvallotta, hogy tartozik Bankwata-i Péter fia: Pál mesternek, a káptalan kanonokának 100 font dénárral (minden fontot 6 pensa-val számolva), de mivel jelenleg azt nem tudja visszafizetni, ezért kötelezte magát, hogy a Pozsony város falain belül és kívül levő összes birtokaiból – addig, amíg a 100 font dénárt nem tudja Pálnak teljesen kifizetni – minden évben 10 font dénárt fizet (a mondott számítással), ti. 2-2 márka dénárt dec. 25-én (in fe. Nat. d.), ápr. 24-én (in fe. Georgii) és szept. 29-én (in fe. Mychaelis) Pálnak, v. azoknak, akiknek Pál életében v. holtában meghagyja. Ha Jakab bíró v. örökösei valamely időpontban nem fizetnének, akkor mindig kétszeres büntetés sújtsa őket. Amikor Jakab bíró v. örökösei servicia dictarum 10 librarum ab eodem magistro Paulo, vel ab illis quibus commiserit, redimere voluerint, tunc non aliter redimere possint in toto, nisi pro ipsis 100 libris denariorum, si autem ipsarum 10 librarum servicia in toto seu simul et semel redimere forsan non posset, extunc medietatem earundem scilicet 5 libras si voluerint non aliter, nisi pro 50 libris denariorum ab