Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)
DOCUMENTA
215 396. 1369. júl. 29. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princeps Sal., montis S. Angeli d.) kinyilvánítja: Erzsébet anyakirályné (H) emlékeztette, hogy a beleegyezésével Lajos egykor a Symig megyei Agy nevű királynéi birtokot János fia: Péternek (Simon, Dalmácia és Horváto. bánja lovagjának) és örököseinek adta, de az Péter örökösök nélküli elhunytával ismét a királynéi joghoz háramlott, ezért kérte, hogy e birtokot a király neki és a királynéi tulajdonjognak adja vissza. Lajos a kérésnek fiúi odaadással engedve Agy birtokot az anyakirálynénak és a királynéi jognak rendelte visszaadni, miként az régtől fogva ahhoz tartozik. Ám Péter özvegye a király, Erzsébet, a főpapok és a bárók előtt bemutatta az uralkodó privilégiumát (miszerint Agy birtokot a király az anyja beleegyezésével János fia: Péternek és örököseinek adta), a király nyílt oklevelét (amiben királynéi beleegyezés nélkül azt a kegyet tette Péternek, hogy a birtokait, jelesül Agy birtokot az életében v. holtában bárkinek adhatja, akinek akarja) és a fehérvári káptalan nyílt oklevelét (miszerint színük előtt a király ezen kegylevelének erejével Péter minden birtokát, főleg Agy birtokot a felségének adta örökre). Mivel Agy birtokot a király a privilégiuma erejével Péternek és örököseinek adományozta az anyakirályné beleegyezésével, a kegylevelében viszont ehhez királynéi beleegyezés nem szerepel, ezért a király a főpapokkal és a bárókkal egyhangúlag felismerve, hogy Agy birtok Péter halála után a királynéi joghoz kell háramoljon és Péter özvegyének semmiféle joga és tulajdona nincs abban, e birtokot minden tartozékkal a királynénak és a királynéi jognak örökre és teljesen visszaadja, mondott privilegiális és nyílt okleveleit pedig Agy birtok vonatkozásában érvényteleníti és visszavonja. Erről függő új kettőspecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. Kelt László veszprémi püspök, királynéi kancellár, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1369., IV. Kal. Aug., uralkodása 28. évében, amikor Tamás esztergomi, István kalocsai, Vglin spalatoi, Miklós zárai, Illés raguzai érsek, Demeter váradi, Kálmán győri, Mihály egri, Vilmos pécsi, Demeter erdélyi, István zágrábi, János váci, Domokos csanádi, Péter boszniai, István szerémi, László nyitrai, Miklós knini, Demeter nonai, István fárói, Máté sebenicoi, Mihály scardonai, Portiua zenggi püspök, a korbáviai szék üresedésben, magnifici László, Opulya hercege, nádor, Imre erdélyi vajda, Scech-i Miklós comes országbíró, János királyi tárnokmester, Simon Dalmácia és Horváto. bánja, Zudor Péter egész Sclauonia bánja, Miklós Machow-i bán, Pál királyi asztalnok-, János királyi ajtónálló-, István királyi lovászmester, ezen László herceg pozsonyi comes. Arenga. E.: Dl. 5808. (Acta eccl. ordinum et monialium. Vet. Buda. 33. 26.) A plicaturán: perlecta et correcta. Hátlapján: Registratur; középkori kéztől tárgymegjelölés, amit újkori kéz folytatott. Hiányos függőpecsét és zöld fonata. 397. 1369. júl. 29. [I.] Lajos királynak (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princeps Sal., montis S. Angeli d.) Sowar-i Sows (dict.) Péter fia: János a maga és fivérei (uterinus frater):
