Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

185 Á.: az 504. számú oklevélben. Eszerint titkospecsétes nyílt oklevél volt. Helyenként hiányos. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 612–613. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 751. szám. 334. 1369. júl. 1. Az erdélyi káptalan 1369. júl. 1-jei (oct. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1369.) nyílt oklevele szerint színük előtt megjelent Syrukzo-i Zemlyk fia: Mihály, ill. Myhalchfolwa-i Domokos fia: Bakov a maga és a fivére: Balázs nevében, és Mihály megvallotta, hogy a teljes birtokrészét, ti. Syrukzo birtok negyedét, ami korábban a káptalan oklevelével Bako-nak és Balázsnak elzálogosításra került, minden tartozékkal 80 aranyforintért eladta szavatosság vállalásával Domokos ezen fiainak és utódaiknak, e negyedrész teljes jogát és tulajdonát rájuk mint törvényes birtokosokra ruházva. Tá.: 1. Szobi Bertalan erdélyi alvajda, 1393. máj. 10. > Erdélyi kápt., 1393. máj. 22. AL. Kolozsvár. Bánffy cs. nemzetségi lt. Oklevelek 116. (Df. 260 695.) 2. Szobi Bertalan erdélyi alvajda, 1393. máj. 10. > Erdélyi kápt., 1393. máj. 22. Ba. Gyulafehérvári kápt. lt. Erdélyi kápt. Oklevelek 1. 131. (Beke 8. 1033.) (Df. 277 306.) Eltérő névalakja: Mihalchfolwa. K.: Bánffy I. 446. (Tá.-ban, 1360-as évvel.) R.: Erdélyi Okm. IV. 752. szám. 335. 1369. júl. 2. A győri káptalan előtt a Komárom (Kamariensis) megyei Nagkezu-i Beke fia: János tiltakozott, hogy miként biztos elmondásból hallotta, az őt és vérrokonait illető Nagkezu birtokon a Komárom megyei comes, vicecomes és a szolgabírók Kelee fiainak: Tamásnak és Mihálynak egy nagy részt iktatni akarnak, az ő joguk sérelmére. Ezért a megye mostani és jövőbeni comes-ét, vicecomes-ét és szolgabíróit a Kelee fiainak és utódaiknak történő iktatástól és bevezetéstől, Kelee fiait pedig az ottani letelepedéstől, tartózkodástól és a maguknak történő elfoglalástól tilalmazta addig, amíg azok bemutatják okleveleiket a megfelelő helyen és időben arról, hogy az elődeik János Nagkezw birtokán bírtak-e bármely részt, v. ott bárhogyan is letelepedtek és laktak. Erről a káptalan memorialis oklevelet bocsát ki a közjognak megfelelően. D. 2. die oct. Johannis Bapt., a. d. 1369. E.: Dl. 41 787. (Múz. Ta. Wégh.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala. Má.: Ue. jelzet alatt, XX. századi.