Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

158 ezeket további részekkel együtt) iktassák Pál mester leányának a negyedjoga fejében a mondott királyi kegynek megfelelően, Pál mester részének háromnegyede pedig a felpereseknek marad, úgy, hogy ha e telek és kert nagyobb, mint Vgal birtok, ti. Pál mester részének negyede, akkor annyit, amennyivel nagyobb, a mondott telek mellett ott az asszonynak jutó földekből, sőt, ha szükséges, akár e telekből és kertből elkülönítve és kihasítva hagyjanak a mondott nemeseknek, továbbá Pál mester Vgal-i szőlőjét mértékkel megmérve, ha e szőlő háromnegyedéhez hasonló és egyenlő szőlőhelyet (ahol a szokott módon munkával és költséggel szőlőt lehet telepíteni) tudnak találni e falu területén, akkor ezen szőlőt szintén hagyják Orsolyának, a mondott szőlőhely pedig e nemeseké legyen, ha pedig szőlőnek alkalmas ilyen helyet ott nem tudnak találni, akkor ezen szőlőt osszák 4 egyenlő részre, egynegyedét az asszonynak, a többi 3 részét e nemeseknek hagyva, majd mindezeket elvégezve Vgal birtok, ti. Pál mester része háromnegyedét, amik mondott frater-eihez kerültek, Pál mester egyéb örökjogú és szerzett, ezen frater-einek jutott birtokaival együtt királyi mértékkel megmérve v. fogott bírókkal együtt szemmel megtekintve az ország szokása szerint becsüljék fel, hogy a becslésről szóló jelentést megtekintve az országbíró időpontot tudjon kijelölni arra, hogy Pál mester özvegye hitbérét e nemesek Pál mester leányának kifizessék, továbbá mivel Orsolya képviselője azt mondta, hogy a már felosztott birtokokat csak a telekhelyekben és nem egyéb tartozékaikban osztották fel, Orsolya pedig az összes birtok többi haszonvételeit is fel akarja osztani, ezért az országbíró meghagyta, hogy mindezeket elvégezve a már felosztott összes birtokra a szokás szerint menjenek ki, és ezeket bejárva a földekben, az erdőkben és egyéb tartozékokban osszák fel megfelelő részekre a felek között, nekik hagyva a kellő helyeken felosztott és elkülönített jogaikat. Az országbíró kéri a káptalant, hogy adják a felek részére tanúságaikat, akikkel a mondott Péter mester, az országbírói kúria notarius-a (a felperesek részére) és néhai Gebe fehérvári bíró [fia:] Fülöp mester (Orsolya részére), királyi emberek júl. 8-án (quind. Nat. Johannis Napt.) és annyi köv. napon, amennyi ehhez kell, e birtokokra menve a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében mindezt így végezzék el, majd a káptalan aug. 1-jére (oct. Jacobi) tegyen a királynak jelentést. És mivel a káptalan jelentése szerint Orsolya és férje az országbíró döntése ellenére megtagadták, hogy a náluk levő közös okleveleket a káptalan levéltárába elvigyék és ott a felek pecsétjei alatt elhelyezzék, ezért őket az országbíró a döntése be nem tartásáért 3 márka bírságban marasztalja el, amit aug. 1-jén fizessenek ki színe előtt, és meghagyja, hogy ezen okleveleket ők és a felperesek is a mondott módon a fentiek elvégzése utáni 5. napon a káptalan levéltárába helyezzék el, és ha a felperesek azt mondják, hogy valamely közös oklevelek az asszonynál és Mátyásnál maradtak és nem lettek ott elhelyezve, akkor az országbíró erről majd aug. 1-jén hoz döntést. D. in Vissegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1369. E.: Dl. 100 124. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua. Ugal 3. 1. 13.) Több helyen hiányos és foltos. Hátlapján azonos és újkori kéztől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét körvonala.