Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

143 felkérése (requisicio) nélkül semmi módon ne akadályozzák és károsítsák személyében és javaiban. D. in Vereuche, 2. die Corporis Christi, a. d. 1369. E.: A.HAZU. Diplomata latina V. 80. (Df. 230 525.) Papír. Hátlapján pecsét nyoma és szalagja. K.: Mon. civ. Zagr. I. 234; Smič. XIV. 186. 264. 1369. jún. 1. A Posaga-i Szt. Péter-egyház káptalanja előtt Myhyl fia: Miklós, Posagawar-i polgár megvallotta, hogy az ezen város területén kelet felől Orbaaz-i Vezelk, a város polgára telke (fundus curie), dél felől egy nagy út, nyugat felől a saját telke, észak felől egy árok között fekvő teljes telkét épületekkel, kerttel és egyéb tartozékokkal Pál fiainak: Mykech-nek és Györgynek, szintén e város polgárainak v. hospeseinek 25 márka veronai (Veronensis) dénárért (minden márkát 5 pensa-val számolva) szavatosság vállalásával eladta a város szabadsága szerinti örökjogú birtoklásra. D. f. VI. p. Corporis Christi, a. eiusdem 1369. E.: Dl. 33 975. (HDA. NRA. 1598. 34.) Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint mandorla alakú pecsét körvonala. K.: Smič. XIV. 185–186. 265. 1369. jún. 2. Verőce [I.] Lajos király (H) Gréc város (civitas Grecensis de Zagrabia) bírójának, esküdtjeinek, polgárainak és hospeseinek: elpanaszolták neki és [az anya]királynénak familiárisaik: az olasz (Gallici) Puchocius és Péter, és ezt Zudar Péter, Szlavónia (regnum Sclauonie) bánja és a zágrábi káptalan okleveleivel is igazolták, hogy amikor körükben márc. 29-én (in die Cene d.) Ferenc harmincadszedő összeveszett Péterrel, a veszekedést szemlélő emberek közül Tót (Sclavus) Miklós mester jobbágya: Lőrinc bortól ittasan (vini insania infectus) Ferencet a hátán életveszélyesen megsebesítette, erre senki által nem kérve, hanem saját borgőzös dühéből (vini rabie venenosa concitatus), mely seb miatt kis idő múlva Ferenc (akihez Péter nem nyúlt) kilehelte lelkét. A két olasz azt állította, hogy a címzettek körében levő összes ingó és ingatlan javaikat ők Ferenc megölése miatt elvették tőlük, azokat maguknak próbálván tulajdonítani (vendicare). Mivel az ügyben semmiféle biztos igazság, csak nagy bizonytalanság látszik, ezért a király az anyakirálynéval és a bárókkal óhajt erről dönteni, de előbb tájékozódni, utasítja a címzetteket, hogy e 2 olasz familiárisa összes, általuk a fenti okból elvett javait Nogmihal-i Péter fia: Jakab mester, a királynéi aula ifja, az ügyben speciálisan kiküldött királyi emberrel és a zágrábi káptalan tanúságával (akinek kiküldésére jelen levéllel utasítja a káptalant) az olaszoknak késlekedés nélkül adják vissza, elégtétellel szolgálva nekik a címzettek által nekik méltatlanul okozott károk kapcsán, és időközben, amíg a király az ügyben döntést hoz, őket személyükben és javaikban ne akadályozzák. Akik e