Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

126 szóló legvégét (a szövegében sokszor szereplő „mondott” kifejezés tehát a nádori oklevél át nem írt, terjedelmes előzményrészében foglaltakra utal), ráadásul az intitulacio és az inscripcio sem szerepel benne, arra csak a keretszöveg utal. 229. 1369. máj. 12. László testvér, a pannonhalmi Szt. Márton-monostor apátja és a konvent kinyilvánítják, hogy az apát és monostora Simid [!] megyei, a zselici (Siliz) kerületben (districtus) fekvő Zenthlazlo és Kerezthwr nevű birtokait és az ezekhez tartozó falvaikat népek v. lakosok sokaságával akarják tovább gyarapítani, ezért érett megfontolással e birtokaiknak és az ezekben lakó és oda költöző hospeseiknek v. jobbágyaiknak az alábbi örök szabadságokat adják, hogy mások is minél buzgóbban menjenek ezekbe: aki ezen jobbágyok közül örökösök nélkül hal meg, fizessen [!] nem több, mint 60 dénárt forgalomban levő pénzben a földesúri jog okán (ratione dominii); minden év ápr. 24-én (in fe. Georgii) és szept. 29-én (in fe. Michaelis) minden telek 40-40 dénárt fizessen a szokásos adó fejében (pro collecta usuali); az apátnak és a konventnek elvégzendő szántásért (pro aratura) minden telek 1 köböl, megfelelő mértékű zabot adjon; az apát és a konvent tizedszedői a tized idején e jobbágyokat mind a borban, mind a terményekben a régtől levő szokás szerint rójják ki (dicarent); hadsereg idején adjanak az apátnak és a konventnek 1 szekér élelmet, mégpedig 2 szalonnát (amik 6 pensa-t érnek) és egy 4 pensa dénárt érő hízott marhát (pecus), egyéb aprójószágokkal (minutis) együtt, kivéve a küldöttjüket (veridarius) és az ezen szekeret húzó állatokat; joguk van a boraikat bárkinek kimérni v. árulni mindenféle terményeikkel együtt, miután az apát és a konvent tizede teljesen beszedésre került; a bírság (birsagia communia) összege 12 dénár, és aki közülük máshova költözik, földbérként szintén 12 dénárt fizessen, és bárhova mehet, ahova akar; aki az apát és a konvent officialis-a előtt (akit számukra bírónak állítanak) a nyelvével (per suam linguam) vét, 60 dénárban marasztalják el; a hatalmaskodás nem több, mint 100 dénár, a gyilkosság 5 pensa, kivéve a tolvajlást, rablást és gyújtogatást; plébánost v. papot (sacerdos) az apát és a konvent beleegyezésével és jóváhagyásával válaszhatnak; ha valaki a jobbágyaik közül, akár a monostor területén (territorium), akár a Zselicben v. máshol lakik, véletlenül megöl egy másik embert, a vérdíjához (pro emenda et satisfaccione homicidii) közösen kell hozzájárulniuk; amikor az apát valamely ügye miatt a zselici jobbágyai közé megy, neki a földesúri jog okán szállást v. élelmet kell adjanak. Erről az apát és konventje függőpecsétjeikkel ellátott privilegiális oklevelet bocsátanak ki. D. sab. p. Asc. d., a. eiusdem 1369., amikor István testvér perjel, János testvér őrszerzetes. Arenga. Á.: Somogyi konvent, 1515. okt. 25. BFL. Konventi Lt. Capsarium 5. D2. 1318. (Df. 208 142.) K.: P. II. 528–529. R.: Szerdahelyiek 178. szám.