Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

120 Pál jelent meg a káptalan ügyvédvalló levelével), a felek képviselői akaratából aug. 27-re (oct. regis Stephani) halasztja. D. in Wyssegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1369. E.: AM. Bratislava. Pozsony város tanácsa. Középkori oklevelek és levelek 241. (Df. 238 860.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét nyoma. Kortárs kéztől: pro actore ut prius, pro in similiter ad oct. Martini, solvunt partes due ambe. VII. 223. 1369. máj. 8. Újfalu Simoni-i Leuches fia: István mester (László, Opolia hercege lovagja és familiárisa, Gimes-i várnagy) kinyilvánítja, hogy a Gimes-i vár újfalvi (villa Nova) és Hyoca falubeli népei között régóta per folyt egy wlgo Hyrtuuan-nak mondott irtványos (exstirpatum) rét ügyében, de megegyeztek színe előtt a király (H) és a herceg parancsából, ami után a várnagy e falvak jobbágyait v. népeit a rétre vezette, határokkal elkülönítette egyik falut a másiktól, és a rétet az újfalvi népeknek hagyta örökre, elrendelve, hogy ha a felek valamelyike pert indítana, 3 márkában marasztalják el a bíró része nélkül. A várnagy az ura: a nádor hatásköréből örök hallgatást ró ki az ügyben, és ha a Yoca-i népek Újfalu ellen bármikor fellépnének, a várnagy v. utódai 10 márkában marasztalják el őket. D. in Nova villa, f. III. an. Asc. d., a. d. 1369. Jelen nyílt oklevelet gyűrűspecsétjével látja el. E.: Dl. 58 582. (Forgách cs. lt. 221.) Papír. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés, valamint pecsét körvonala. K.: F. IX/4. 214. 224. 1369. máj. 8. A győri káptalan tudatja, hogy mivel a Wamos és Bacha falubeli jobbágyaik között egy állatok legeltetésére alkalmas földrész, a vizek áradása idején egy vízfolyás (meatus aque) és a Horkua völgy ügyében (amiket egy közút különít el) régóta viszályok vannak, e jobbágyaik ellentétét enyhíteni óhajtván [megkérdezték] kanonoktársaikat, vajon e legelő (terra pascualis pecorum et pecudum) a Horkua völggyel a káptalan Wamos, avagy Bacha nevű birtokához tartozik-e. Mivel ezek véleménye, valamint a káptalan e birtokokról kiadott oklevelei alapján úgy találták, hogy e legelőnek alkalmas föld a Horkua völggyel régtől fogva mindig is Wamos faluhoz és nem Bacha faluhoz tartozott (és ennek ellenkezőjére senki sem emlékezett), ezért káptalanilag döntve e teljes földet és völgyet a hasznaival Wamos birtoknak (miként mindig is ahhoz tartozott) és az ott lakó jobbágyaiknak örökre visszaadták (restituimus), ezek ügyében örök hallgatást kiróva Wamos [! ∋: Bacha] birtokra és az ottani jobbágyokra, úgy, hogy ha azok e föld és völgy ügyében a Wamos falvi jobbágyok ellen perben v. azon kívül, titokban v. nyilvánosan bármikor is felkelnének, akkor patvarkodásban és javaik elvesztésében marasztalják el őket. Erről a káptalan