Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

313 országbíró elfogadta és megerősítette (l. uo. XLIV. 1036. szám); 3) a vasvári káptalan 1360. nov. 17-i privilegiális oklevelét, miszerint a királyi és vasvári káptalani emberek az országbíró döntéshozó és egyezséglevelének erejével (amit a káptalannak küldött a mondott birtokjogok Gyure mesternek történő iktatása ügyében, azzal, hogy Balase fiai és a mondott nemesek nem mondhatnak ellent, az egyéb ellentmondókat pedig Gyure ellenében idézzék a királyi jelenlét elé) nov. 10-én Kukmer birtok felét, a Kayd birtokon levő telket (amik Henrik fia: Miklósé voltak), Miklós fia: Bertalan Zecheud nevű birtokát és ezek egyéb birtokait a szomszédok jelenlétében bejárták és mások birtokjogaitól elkülönítve Gyure mesternek örök birtoklásra iktatták, nem lévén ellentmondó (l. uo. XLIV. 1105. szám). Mindezen okleveleket megtekintve amikor az országbíró megkérdezte többször is László fia: Istvánt arról, hogy Henrik fia: Miklós és Miklós fia: Bertalan (akik birtokjogait a király Gyure mesternek és Balase fiainak adta) valamilyen rokonságban (proximitatis et generacionis linea) álltak-e vele, a nagyapja, az apja: László és maga István Kukmer birtok tulajdonában voltak-e bármikor is, ki által, mikor és hogyan lettek e birtokból kidobva, és e birtok ügyében vannak e további oklevelei, István azt felelte, hogy Miklós és Bertalan vele közeli rokonságban (generacionalis et fraternalis linea) voltak, de azt nem tudja, hogy milyen mértékben, ő maga sosem volt e birtok tulajdonában, de [a nagyapja] és az apja: László igen, de hogy mikor, ki által és hogyan lettek abból kidobva, szintén nem tudja, e birtokról nincs több oklevele, hanem azt ő a fiával együtt András király mondott privilégiuma erejével igényli. Tehát bár Kukmer birtokot András király Churnuk-nak adta privilégiumával, de tekintve, hogy István azt, hogy Churnuk az ő előde volt, az örökös nélkül elhunyt Miklós és Bertalan az ő rokonai (proximi et generacionis ac patruelis fraternitatis sue homines) voltak, a nagyapja és az apja e birtok tulajdonában voltak, és hogy ki által, mikor és hogyan lettek abból kidobva, sem tilalmazó, tudományvevő, peres v. egyéb oklevelekkel, sem a megyebeliek közötti közös tudományvétellel nem bizonyította, továbbá mivel e privilégium – mind az írásmódja (tam ex d[uctu] quam ortographia ipsius), mind főleg amiatt, mivel eszerint e birtok Churnuk-nak a Wyuar-i várnépek falvaként lett adományozva, István felperes pedig megerősítette az országbíró kérdésére, hogy megtudta, miszerint e birtok fele mindig is Wyuar várhoz tartozott – igen gyanúsnak bizonyult (suspicium satis magnum haberi eum intuentibus et considerantibus agnosscebatur), a király, az országbíró és a vasvári káptalan bemutatott oklevelei szerint viszont az örökös nélkül elhunyt Miklós és Bertalan birtokai közül Kukmer felét a király Gyure mesternek és Balase fiainak adta szolgálataikért, majd azt Lorand fia: János, T[ristian] fia: András, Adorján fia: [Gergely], László fia: Pál és István fia: István mint a királyi adományozáshoz tartozót Gyure mesternek és Balase fiainak hagyták, Balase fiai pedig Gyure mesternek, és ezt a királyi és káptalani emberek Gyure mesternek ellentmondó nélkül iktatták, mindezek alapján az országbíró a vele ülésező főpapokkal, bárókkal és nemesekkel Kukmer ezen felét minden tartozékkal régi határai alatt Gyure mesternek és örököseinek ítéli a király adománya és a mondott nemesi átadás okán, mások jogának sérelme nélkül, László fia: Istvánt és annak fiát: Mátyást, felpereseket pedig jogtalan birtokkövetelés miatt e birtokfél becsértékében marasztalja el, rájuk és utódaikra örök