Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

202 377. [1368.] máj. 24. Montefiascone [V.] Orbán pápa Pál [fia:] Miklós veszprémi egyházmegyei klerikusnak adja a veszprémi egyházmegyei fehérvári (Alba regalis) Szűz Mária-egyház kanonokságát és prebendáját, amik megüresedtek Petrus Keten lemondásával. D. apud Montemflasconem, bagnoregioi (Balneoregensis) egyházmegye, IX. Kal. Jun., pápasága 6. évében. [1368.] A bevezetéssel a szerémi püspököt és a győri egyházmegyei pannonhalmi monostor apátját bízza meg. D. ut supra. Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 168. fol. 471v-472r. (Df. 289 886.) K.: Vat. I/1. 489; Vespr. II. 229. (István fia: Péter szabolcsi főesperes, pápai tizedszedő jegyzékéből. ASV. Collect. Vol. 181. fol. 75. alapján, Petrus Lecten névalakkal.) R.: V. Orbán, LC. 22677. szám. (Reg. Vat. Vol. 258. fol. 78. alapján is.) 378. 1368. máj. 25. Visegrád [I.] Lajos királynak (H) elmondták Miklós fia: Forgach (dict.) András és Kozmal-i András fia: Miklós nevében, hogy máj. 19-én (f. VI. p. Asc. d.) Syffrid testvér, a Gron folyó melletti Szt. Benedek-monostor apátja a famulus-át: Kis (Parvus) Lászlót felfegyverkezve az ő Kozmal nevű birtokukra küldte és vele néhány ottani jobbágyukat megverette és számos jószágukat (pecudes) megsebesíttette hatalmaskodva. A király ezért utasítja a [lehúzva: Nyitra] Bors megyei comes-t v. vicecomes-t és a szolgabírókat, hogy küldjék ki egyiküket v. kettejüket, akik nyíltan és titokban tudják meg minderről az igazságot, majd tegyenek jelentést. D. in Wissegrad, f. V. an. Penth., a. d. 1368. E.: Dl. 58 583. (Forgách cs. lt. 218.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (...pro nobilibus de Kozmal...), valamint vörös viaszú, pajzsos gyűrűspecsét töredékes nyoma. K.: F. IX/4. 130. 379. 1368. máj. 25. A pannonhalmi Szt. Márton-monostor konventje jelenti Lászlónak, Opulia hercegének, nádornak (H), a kunok bírájának, hogy levelének megfelelően (l. 348. szám) Azzonfolua-i Péter fia: János nádori emberrel kiküldték János Nylka-i papot (sacerdos), akik máj. 21-én (domin. p. Asc. d.) Bodunteleke birtokot a szomszédok összehívásával visszavették (recaptivassent), bejárták régi határai mentén, ahol szükséges volt, a régiek mellé új határjeleket emelve, és mások birtokjogaitól elkülönítve iktatták Vörös (Rufus) Péternek mint sajátját, nem lévén ellentmondó. D. oct. Asc. d., a. eiusdem 1368. Á. és Tá.: a 411. számú oklevélben. Tá. eltérő névalakjai: Azzunfolua, Bodonteleke. K.: HOkl. 284–285; Dreska G., Pannonhalmi konvent I. 182–183. (mind Á.-ban.) R.: Wass 150. szám.