Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

179 az aradi káptalan ügyvédvalló levelével azt felelték, hogy a Feulykus nevű birtokukból Márk és az asszonyok 8 v. még több oláh faluhelyet (8 villarum loca Olachalia vel citra) földekkel és hasznokkal együtt az Olykus nevű birtokukhoz bejárták mint állításuk szerint ahhoz tartozókat. Mivel az országbíró kérdésére Márk azt mondta, hogy a mondott privilégumon kívül neki és az asszonyoknak nincs több határt tartalmazó oklevelük Olykus birtokuk ügyében, László oláh és a frater-ei képviselője pedig ugyanezt mondták a király által nekik adományozott Feulykus birtokról, a csanádi káptalan privilégiuma pedig az országbírónak és a vele ülésező főpapoknak, báróknak és nemeseknek nem bizonyult elégségesnek, mivel annak határjeleit nem bírói úton, sem királyi v. más rendes bírói oklevél által emelték, László oláh és a frater-ei képviselője pedig azt mondták, hogy ezen oláhok a Feulykus nevű birtokukhoz Olykus birtokból semmilyen földeket v. hasznokat nem foglaltak el és nem is használ(tat)nak, hanem azt a tartozékaival együtt ugyanazon határok alatt birtokolják, amikkel azok is, akik azt a királytól honor-ként tartották korábban, és mivel a felek e birtokaik elkülönítésében azokra bízták magukat, akik Feulykus birtokot a királytól korábban bírták, mindezért az országbíró erről beszámolt a királynak, aki meghagyta neki szemtől szembe, hogy a felek ezen birtokai határainak elkülönítésére Zeer-i Pousa fiait (akik Feulykus birtokot a királytól tartották korábban honor címén) küldje ki, ezért az országbíró kéri az aradi káptalant, hogy küldjék ki tanúságul egyházuk kanonokinál magasabb tisztségű (dignitas) tagját, akivel Zeer-i Pousa fiai: Balázs mester v. István, valamint Péter aradi prépost mint király által kijelöltek júl. 1-jén (oct. Nat. Johannis Bapt.) és a köv. szükséges napokon Feulseu és Olsou Ikus birtokokat a szomszédok összehívásával és a felek v. képviselőik jelenlétében azon régi határok mentén, amikkel ezeket a királytól honor-ként tartva használták, járják be és határjelekkel egymástól elkülönítve iktassák a feleknek, vagyis FeulseuIkus birtokot ezen oláhoknak, OlsouIkus birtokot pedig Márknak és az asszonyoknak mint sajátjukat örök birtoklásra; a felek egymásnak nem mondhatnak ellent, ha pedig mások mondanak ellent, idézzék őket az adott fél ellenében a királyi jelenlét elé aug. 1-jére (oct. Jacobi), amikorra a káptalan tegyen jelentést a királynak. D. in Vyssegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1368. Á.: Szécsi Miklós országbíró, 1371. jún. 20. Dl. 25 769. (NRA. 1510. 15.) K.: Krassó III. 116–119; Densuşianu I/2. 188–190. (mindkettő Á.-ban.); Doc. Rom. Hist. C. XIII. 483–488. (román fordítással) 342. 1368. máj. 12. A pécsi káptalan előtt megjelent egyrészről ZenthGal-i János fia: Péter – fivére (frater carnalis): Miklós terhét magára vállalva, ha az alábbiakat nem tartaná be –, másrészről Petend-i Beke fia: Domokos a maga és Petend-i Tamás fia: Lorand nevében a Pechwarad-i konvent ügyvédvalló levelével (Lorand terhét hasonló módon magára vállalva), és megvallották Miklós fia: András királyi ember és Miklós pap (sacerdos), a Szt. Kereszt-oltár mestere, a káptalan prebendarius-a és tanúsága jelenlétében, hogy János fiai: Miklós és Péter bizonyos birtokok (amiket