Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

102 panaszosnak igazságot akarván szolgáltatni, elrendelték, hogy egyrészről Isan fiai, másrészről Tamás és fiai márc. 13-án (f. II. p. Oculi) e vitás birtokon közös tudományvétel révén nemes, szomszédos és provincialis emberek tanúságával erősítsék meg, hogy az melyikükhöz tartozik inkább. Akkor Isan fiai a vár 100 nemesével és 140, főleg Kiskemlékhez (Minus [!] Kemluk) tartozó nem nemessel és 4 pappal (sacerdos), ti. közelebbi szomszédaikkal, provincialis emberekkel hitükre és lelkükre megerősítették, hogy e birtok mindig is Isan fiai és elődeik (prothavus) örökjoga volt és egyáltalán nem tartozik Tamáshoz és fiaihoz, akik ezen időpontban és helyen nem jelentek meg, nem is vezettek oda egy személyt sem tanúnak, hanem teljesen távolmaradtak. Ezért fentiek eskü letételét rendelték el Isan fiainak 4 nemes várjobbággyal e birtokon, ahogy szokás földre esküt tenni, amit Isan fiai a társaikkal együtt előttük és számos várjobbágy előtt letettek. Ezért fentiek Tamásra és fiaira örök hallgatást róttak ki a birtok ügyében, és azt régi határai mentén Iwank fia: Jakab, Iwan fia: Máté, Péter fia: Miklós, Fibrin fia: Ilia, Benk fia: György, Fekete (Niger) János centurio és Benchench fia: György nemes várjobbágyokkal, az odahívott szomszédokkal együtt bejárák és ellentmondó nélkül újra Isan fiainak és frater-eiknek iktatták örök és békés birtoklásra. A birtok határai: gázló a Bogacou folyón; út; nyugat felé völgy; hegyes rész; halom; út, ami Nagykemlékről (de maiori Castro) tart a Boldogságos Szűz-egyház felé; út; nyugat felé régi út; hegy; kőbánya (fovea cinamenti); hegy; út; Voynouch és Kiskemlék (minor Castrum) kaszálói; Zleme hegy teteje; jobb felé Solmlech nevű halom v. domb; Gaath (dict.) gázló (vadus); nagy út; Zeumchni nevű hegy; keresztút; Pál Smaar nevű földje; Twl fa; nagy út Boynouch falu felé; bal felé szántóföld; fehér szőlők; kaszáló; szőlők; diófa; dél felé fehér kis hegy; nagy út; hegy; keresztút; hegy; Ebres-i nagy út dél felé; Twl fák; Bogachou folyó. Erről pecsétjeikkel ellátott oklevelet adnak ki. D. f. III. an. Iudica, a. d. 1368. Á.: Zágrábi kápt., 1411. máj. 9. A-HAZU. Diplomata latina D. 5. 78. (Df. 230 523.) (Eszerint privilegiális oklevél volt, 2 függőpecséttel.) Helyenként foltos, a kiegészítések (itt külön nem jelölve) a K.-ból származnak. K.: Smič. XIV. 124–126. 188. 1368. márc. 21. Az egri káptalan előtt Zentgyrolth-i Fülöp fia László fia: Dénes mester tiltakozott, hogy a Zala megyei Zalazegh, Aranyad, Zentpetur, Zenthpetur és Wk nevű birtokok, amik egykor Pál fia: Imréé voltak, adományból és oklevéllel őhozzá tartoznak, de Miklós néhai nádor fia: János mester királyi tárnokmester ezeket [I.] Lajos királytól magának örökadományul kérte. Mivel e birtokok királyi beleegyezésből őt illetik, ezért ő az ország jogának (lex) megfelelően a királyt az adományozástól, János mestert és bárki mást, főleg annak fiait és frater-eit pedig e birtokok elfogadásától, elfoglalásától és az azok tulajdonába való bemeneteltől tilalmazta. D. in die Benedicti, a. d. 1368.