Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

373 át és annak érdekében a Saar folyót a régi medréből egy árokkal elkanyarította a Tykon-i apát földjén, de a káptalan malma nem emiatt ment tönkre, hanem azért, mert a káptalan nem gondozta a saját malmát; Péter dékán erre azt mondta, a malmuk nem azért ment tönkre, mert nem törődtek vele, hanem Miklós cselekedete miatt; mivel az országbíró a felek ellentétes állításai miatt nem tudott megfelelő döntést hozni, ezért írásban kérte a fehérvári káptalant, hogy küldjék ki tanúságaikat, akikkel a királyi emberek [1366.] ápr. 12-én (oct. Passce d. tunc venturis) menjenek a veszprémi káptalan és Miklós malmához a felek v. képviselőik jelenlétében, és a felek által odahívott szomszédos és megyebeli nemesektől, valamint bármiféle helyzetű és állapotú egyéb emberektől a hitükre, a király és Szent Koronája iránti hűségükre, csalárdság és elfogultság nélkül együtt eljárva nyíltan és titokban tudják meg az igazságot arról, hogy Saar-i Miklós a veszprémi káptalan Kezeu nevű faluja melletti, a Saar folyón levő, a Tykon-i apáttól tartott malmát a káptalan malmának tönkretételére vitte másik helyre, a folyót a szokott medréből a Tykon-i apát földjén v. a káptalan földjén terelte el a saját malmához egy árokkal, és a káptalan malma ezért ment tönkre v. a gondozásának elhanyagolása miatt, majd a fehérvári káptalan máj. 1-jére (oct. Georgii) tegyen jelentést a királynak; 2) a káptalan válaszát, miszerint ezen tudományvétel az abban levő okok miatt nem valósult meg; 3) az országbíró bírságlevelét, miszerint Tamás fia: Miklós máj. 1-jén a veszprémi káptalan ellenében nem jelent meg, nem is küldött senkit, így bírság sújtotta; 4) az országbíró [1366.] jan. 3-i (in anno prox. elapso, 3. die diei Strennarum) nyílt oklevelét, amiben a veszprémi káptalan kérésére engedélyt adott, hogy Tamás fia: Miklóssal e közös tudományvétel és a perük ügyében megegyezzenek, ha a békebírsággal őt mint a felek rendes bíróját a pernek megfelelően kiengesztelik; 5) a fehérvári káptalan 1366. febr. 25-i nyílt oklevelét, miszerint a veszprémi káptalan minderről megegyezett Miklóssal (l. Anjou-oklt. L. 116. szám). Ezen oklevelek bemutatása után Miklós kanonok azt mondta, hogy a veszprémi káptalan nem kéri Tamás fia: Miklós bírságát, csak azt, hogy a megegyezésüket bírói hatáskörrel erősíttesse meg ..... ehhez Miklóst jog szerint meg kellett idézni ... ezért az országbíró írásban kérte a fehérvári káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel a királyi ember Tamás fia: Miklóst a megegyezés megerősítésére idézze (evocaret) a királyi jelenlét elé a veszprémi káptalan ellenében aug. 29-re (quind. Ass. virg. glor.), a káptalan pedig tegyen jelentést. Aug. 29-én Miklós fia: Péter a veszprémi káptalan nevében annak ügyvédvalló levelével bemutatta az országbírónak a fehérvári káptalan királynak szóló jelentését – miszerint Saar-i Tamás fia: Miklóst a Saar-on levő birtokrészén a megegyezés megerősítésére aug. 14-én (in vig. Ass. B. virg.) Vesprim-i János fia: Imre királyi ember és János pap (sacerdos) káptalani ember a veszprémi káptalan ellenében aug. 29-re a királyi jelenlét elé idézték –, ám Miklós, noha Péter képviselő a törvényes napokon át (legittimis diebus earundem quind.) várt rá, nem jelent meg, nem is küldött senkit, ezért őt az országbíró másik oklevelével megbírságolta. Mivel a jog rendje szerint Miklóst a megegyezés megerősítésére és a két időpontbeli, összesen 6 márka bírsága kifizetésére 3 megyei vásáron ki kell kiáltani, ezért az országbíró kéri a fehérvári káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Jutas-i Tyba fia: István v. Wrs-i Mihály fia: Miklós v. Vesprim-i János fia: Imre v. Jutas-i [lehúzva: Mihály]