Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

483 854. 1367. A Bodrog megyei vicecomes és a szolgabírók 1367. évi tudományvevő oklevelükben jelentették [I.] Lajos királynak, hogy [Thetes fia:] László mester [az elmúlt] évben a [Laak-i Salamon fia: Péter] Tarnok nevű örökbirtokán levő szántóföldeket a Thothy-i [jobbágyaival] hatalmaskodva felszánttatta és bevettette, és az oklevélben megnevezett megyei emberek saját szemükkel látták Péter földjén László jobbágyainak vetéseit. Tá.: Lackfi István nádor, 1391. ápr. 4. Dl. 78 057. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. B. 750.) K.: Z. IV. 457. (Tá.-ban.) R.: Piti F., Bodrog m. 333. 855. 1367. Tornalja Told-i Miklós mester comes és a Gumur megyei szolgabírók előtt elmondták egyrészről Scarus-i Sándor fia: János mester – magnificus Bubek (dict.) György mester famulus-a és képviselője annak nevében és ügyvédvalló levelével –, másrészről István fiai: Péter, János és Fábián, Vray-i nemesek, hogy hosszabb per jött létre György mester és István fiai között Thot (dict.) Miklós jobbágy elfogása, fogva tartása és javai elvétele ügyében. Végül úgy egyeztek meg fentiek engedélyével, hogy György mester a maga részét elengedi István fiainak azon 9 márka bírságból, amiben őket fentiek elmarasztalták, viszonzásul István fiai Thot Miklóst javaiban és személyében szabadon bocsátották. Erről fentiek György mester kérésére az Vray-i nemeseknek [oklevelet bocsátanak ki]. D. in villa Tornalia, f. II. ....... a. eiusdem 1367. Fk.: Dl. 96 431. (Vay cs. berkeszi lt. 425.) 3 zárópecsét körvonala. Foltos papír. R.: Vay berkeszi 261. szám. 856. 1367. Zubol János Vyhel-i bíró, Mikes fia: Beke és Jakab fia: Domokos esküdtek és a Vyhel-i hospesek előtt István néhai Vyhel-i bíró felesége: Ilona megvallotta, hogy Márton, a Szt. Egyed hitvalló-egyház remetéinek egykori perjele és István bíró az alábbi örök cserét tették: a perjel a konvent tagjaival együtt a Szt. Egyed-egyház 4 holdnyi szántóföldjét, ami 2 közút között van az Ers-i kúton túl, István bírónak adta a tartozékaival, mely szántóföldet István (állítása szerint) a Zar hegyen levő szőlőjéért foglalta el. E szántóföldért cserébe István a Tonkrakathya-n túl, észak felől Liztes (dict.) Beke, kelet felől Bálint fia: Lukács szomszédságában fekvő 6 holdnyi szántóföldjét, aminek hosszúsága elér a mondott egyház Tonkreketya-n túli 4 hold szántóföldjéig, minden haszonvétellel a Szt. Egyed-egyháznak adta. Ha valaki ezen földrészek ügyében zaklatna, patvarkodás büntetése sújtsa. A. d. 1367. E.: Dl. 5634. (Acta Paulinorum. Újhely 4. 7.) Hátlapján középkori és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint pecsét körvonala. R.: Bándi Zs., BLÉ 5 (1985) 695.