Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

48 (oct. Mychaelis) a királyi jelenlét elé idézték a Beel-i apát ellenében. Az oklevél bemutatása után az apát a vámrész László perjel és a Kamaron-i Boldogságos Szűz-konvent általi elfoglalásának okát tudakolta, mire János testvér szerzetes a komáromi perjel és a konvent nevében a pannonhalmi konvent ügyvédvalló levelével azt felelte, hogy a Pál apát által visszavett Komaron-i vámrész hozzájuk oklevelekkel tartozik, amiket későbbi időpontban bemutatnak, ezért az országbíró meghagyta, hogy a perjel és a Kamaron-i konvent a vám ügyében kiadott okleveleiket mutassák be színe előtt az apát ellenében [1367.] jan. 13-án (oct. Epiph.). Akkor Pál apát bemutatta az alábbiakat: 1) [I.] Károly király (H) 1330. márc. 11-i, a Havasalföldön elveszett pecsétjével ellátott privilégiumát (l. Anjou-oklt. XIV. 138. szám), ami átírta [IV.] Béla király (H) 1246. nov. 12-i privilégiumát (l. Reg. Arp. 838. szám), ami átírta [I.] Szt. István király 1037. évi privilégiumát, amiben a Kamarun-i rév és vásár vámját örökre a Beel-i Szt. Móric-egyháznak adományozta (l. DHA. I. 113–119.); 2) Gelet fia: Miklós néhai nádor (H), a kunok bírája 1343. máj. 15-i nyílt oklevelét, amiben a Kamaron-i vásár és rév vámjának Donch Kamaron-i comes által elfoglalt kétharmadát Miklós apátnak és a Beel-i monostornak ítélte (l. Anjou-oklt. XXVII. 306. szám). Ezután László, a Kamaron-i kolostor perjele és János testvér a maguk és közösségük nevében bemutatták az alábbiakat: 1) Kamaron-i Pál mester 1305. évi privilegiális oklevelét, amiben az általa Komarinum-ban Isten Szent Szülőanyja: Mária tiszteletére alapított egyháznak és az ottani testvéreknek adományozta örökre a saját, frater-ei és familia-ja lelke üdvéért a Wagh és a Duna vizén Esztergom v. Buda felé (akár hajókon, akár mellettük a Barca-nak hívott eszközökön mind a vásár napján, mind egyéb napokon) szállított összes hal vámját, amik után kezdetektől fogva 12 dénárt és 2 halat szoktak vámként fizetni, és más halak vámját is, amik után kevesebbet kell szedni; kivéve a vizákat és azon halakat, amiket szekerekre rakva szállítanak, valamint a Temletesek-nek hívott, halakat vásárló és sózó német halszállítókat, mert ezek vámjait magának és a vára és övéi használatára és fenntartására megtartotta, miként más régibb és nagyobb vámjait is (l. Anjou-oklt. I. 803. szám); 2) Donch mester Zolyum-i comes 1332. jún. 24-én Kamaron-ban kelt nyílt oklevelét és 3) az uralkodó 1347. febr. 1-jei nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XXXI. 72. szám), amik átírták és megerősítették Pál mester ezen oklevelét. Mivel tehát a Pál apát által bemutatott oklevelek szerint Szt. István király a Kamaron-i rév és vásár vámját örökre a Beel-i Szt. Móric-egyháznak adta, Miklós egykori Beel-i apát pedig a Kamaron-i vásár és rév vámjának kétharmadát Donch mestertől Miklós nádor előtt Szt. István király mondott oklevelének erejével az egyháza joga nevében visszaszerezte, a perjel által bemutatott oklevelek szerint pedig Kamaron-i Pál mester a Kamaron-i Boldogságos Szűz-kolostor testvéreinek csak azon halak vámját adományozta örökre, amiket a Wagh és a Duna vizén Esztergom v. Buda felé szállítanak, és ezen oklevelek nem tettek említést a mondott rév és vásár vámjáról, ezért az országbíró a vele ülésező főpapokkal, bárókkal és az ország procer-eivel a Kamaron-i vásárvám teljes részét, amit az apát a Kamaron-i kolostor testvéreitől bírói úton követelt, a mondott oklevelek erejével Pál apátnak és Beel-i egyházának ítéli mint saját jogukat, örök birtoklásra, a Wagh és Duna vizén Esztergom és Buda felé szállított halak vámját pedig a Kamaron-i kolostor