Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

46 45. 1367. jan. 24. Szentimre Péter erdélyi alvajdának Nadas-i László fia: László bemutatta [I.] Lajos király (H) 1366. júl. 15-i parancslevelét (l. Anjou-oklt. L. 660. szám). Mivel az abban foglaltak végrehajtásához és Sombor fia: Peteu jogai iktatásához szükséges kiküldeni az alvajdai embert az erdélyi káptalan tanúsága jelenlétében, ezért az alvajda kéri a káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Reud-i Cheh (dict.) László v. Mera-i Jakab v. Buda-i György v. Tur-i János az alvajda személyében ezen László feleségét: Ilona nemes asszonyt, v. annak személyében Lászlót, v. a képviselőjüket a király parancsának megfelelően vezesse be Sumbur fia: Peteu (Ilona apja) összes birtokrésze és egyéb jogai tulajdonába, iktassa ezeket neki, bárki ellentmondása esetén is, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak. D. in S. Emrico, domin. an. Conv. Pauli, a. d. 1367. E.: Dl. 30 693. (GYKOL. Misc. 1. 5. 9.) Papír. Hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések, valamint zárópecsét töredékes nyoma. Á.: Erdélyi kápt., 1786. Ue. jelzet alatt. K.: F. IX/1. 353–355. (1346-os évvel); Doc. Rom. Hist. C. XIII. 312–314. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 576. szám. 46. 1367. jan. 25. János prépost és a Lelez-i Szt. Kereszt-egyház konventje jelentik Konth Miklós nádornak (H), a kunok bírájának, hogy levelének megfelelően függőpecsétes privilegiális oklevelüket – amit a nádor a pecsétfőjével ellátott tokban (trapellum) elküldött nekik – közösen egybegyűlve elolvasták, a pecsétjét és az oklevélben foglalt ügy valósságát megvizsgálták, és úgy találták, hogy ezen oklevelüket notarius-uk: Mihály írta a saját kezével, és utána a pecsétjükkel látták el azt. D. in fe. Conv. Pauli, a. d. 1367. Á.: a 100. számú oklevélben. 47. 1367. jan. 25. A váradi káptalan nyílt oklevelében átírja a fehérvári káptalan 1359. máj. 25-i, ép és gyanútól mentes privilegiális oklevelét, ami átírta a Simig-i Szt. Egyedmonostor konventje 1348. nov. 30-i nyílt oklevelét a váradi káptalan Bihor megyei Bagamir nevű birtoka cseréjéről (l. Anjou-oklt. XXXII. 878. szám), mivel az utak veszélyei miatt egyházuk perében azt eredetijében nem merik magukkal vinni. D. in fe. Conv. Pauli, a. d. 1367. E.: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Lt. Veszprémi kápt. mlt. Gyimót 10. (Df. 200 978.) Hiányos. Hátlapján középkori (Gymolth névalakkal) és újkori kezektől tárgymegjelölések. Á. és Má.: a 74. számú oklevélben. Á. eltérő névalakjai: Bagamer, Byhor. R.: Veszpr. reg. 604. szám; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 314.