Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

43 collegiata) scolastria-ját, aminek éves bevétele nem haladja meg a 40 aranyforintot, és ami megüresedett azáltal, hogy Tarsek-i János a krakkói egyház kanonokságát és prebendáját pápai oklevéllel megkapta. Érvényteleníti azon pápai oklevelet, amivel Miklós az ue. egyházmegyei wiścliai (Wisliciensis) egyház kanonokságát bírja, prebenda reményével. D. apud Montempessulanum, Maguelone-i (Magaloniensis) egyházmegye, X. Kal. Febr., pápasága 5. évében. [1367.] R.: V. Orbán, LC. 18884. szám. (ASV. Reg. Aven. Vol. 165. fol. 76. alapján.) 42. 1367. jan. 24. Visegrád Konth Miklós nádor (H), a kunok bírája az esztergomi káptalannak: a Neugrad és Hunt megyei nemesek [közösségének] [1366.] júl. 8-án (f. IV., quind. Nat. Johannis Bapt.) Gyarmath falu mellett tartott közgyűlésén Domokos fia: Kelemen (a király személyében, aki ügyvédvalló levelével a Pylis-i monostor pereiben Kelement kiküldte) bemutatta a budai káptalan 1358. évi oklevelét, mondván, hogy az tartalmazza a király keresetét Gergely Saagh-i és Jakab Bozok-i prépost, valamint Lukács fiai: Benedek, Moch és László ellenében. Eszerint a király a Pylis-i egyház (aminek ő speciális kegyura és védelmezője) Hunt megyei Zanthou és Marouth nevű birtokait az ügyben speciálisan kiküldött Miklós litteratus-al, egykori sáfárával mások birtokjogaitól el akarta különíttetni, ezért utasította a budai káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel e királyi ember a mondott birtokokat a szomszédok összehívásával járja be régi határaik mentén, a szükséges helyeken a régi határjelek mellé újakat emelve, és mások birtokjogaitól elkülönítve hagyja a Pylis-i egyháznak és apátjának mint sajátjaikat, ha nem lesz ellentmondás, az esetleges ellentmondókat pedig az okleveleikkel együtt idézze (evocaret) a király ellenében (mivel ő a Pylis-i egyház kegyura) a nádor elé, akinek a káptalan tegyen jelentést; ennek megfelelően Miklós litteratus királyi emberrel kiküldték tanúságul kanonoktársukat, Miklóst, akik júl. 29-én (sab. p. Jacobi) először Marouth birtokot a szomszédok összehívásával régi határai mentén bejárták [IV.] Béla király 1269. évi privilégiuma szerint (l. Reg. Arp. 1649. szám), helyenként új határjeleket emelve: [V]epreth patak, ami elkülöníti Marouth birtokot és néhai Roh comes és Leustach fia: Bokud földjét (ami most Miklós fiaié: Péter és Miklós mestereké); ezen folyó dél felé a Bozok-i prépost földjéig; határjelek egy fűz alatt; Machkaueulgh hely, ahol Márk fia: István a Bozok-i prépost nevében, János testvér Saagh-i őrkanonok pedig a Saagh-i prépost nevében őket nem a bejárástól, hanem az iktatástól tilalmazták; a Saagh-i prépost és konvent Nadasd nevű birtoka határai; ezen föld kelet felé Buzas földig, ami Bogyzlaus fiaié volt, most pedig Lukács fiaié; Wepreth folyó, ahol [lehúzva: Tereg] Treteg (dict.) Pál (Lukács fiai: Moch, Benedek és László, az urai nevében) őket nem a bejárástól, hanem az iktatástól és a határjelek megújításától tilalmazta. Az oklevél bemutatása után Kelemen királyi képviselő a tilalmazás okát kérdezte, mire Gergely Saagh-i és Jakab Bozok-i prépost személyesen, Lőrinc fia: Mihály pedig Lukács ezen fiai nevében a Saagh-i konvent ügyvédvalló levelével azt mondták, hogy e birtokaikról okleveleik vannak, amiket későbbi