Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)
Documenta
417 Végül Miklós bemutatta a nádornak a konvent jelentését, miszerint a nádori és konventi emberek e birtokrészt minden tartozékkal iktatták neki, nem lévén ellentmondó. Ezért Miklós nádor Jakab fia: Miklós saját birtokrészét, vagyis Isop birtok felét, valamint az apja: Jakab birtokrészét (amiket Miklósnak iktattak) Jakab fia: Miklósnak és örököseinek ítélte, a győri káptalanra és Márk fiaira Isoph birtok ügyében örök hallgatást kiróva. Tá.: Garai Miklós nádor, 1420. márc. 12. Dl. 10 750. (NRA. 18. 48.) Megj.: 1367 áprilisa végén és őszén már Opuliai László volt a nádor. Miklós nádoron itt Zsámboki (Gilétfi) Miklóst kell érteni, aki 1347. ápr. 30-án tartott közgyűlést Győr és Komárom megyék részére, l. pl. Anjou-oklt. XXXI. 347. szám. – Az oklevélben szereplő pannonhalmi konventi jelentéseket 1367. ápr. 26.–okt. 17. közötti dátumokkal kiadta Dreska G., Pannonhalmi konvent I. 160–161., 161–162. és 162. 717. 1367. okt. 17. A pannonhalmi (Sacer mons Pannonie) Szt. Márton-monostor konventje jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy Bubek István comes országbíró idézőlevelének megfelelően az abban többek között megnevezett Kersen-i Benedek fia: Péter királyi emberrel kiküldték tanúságul Márton papot (presbiter), Vossyan-i egyházuk káplánját, akik okt. 15-én (f. VI. an. Galli) Varkun-i János fiait: Omode-t, Lothard-ot, Miklóst és Istvánt a Molunsok nevű birtokukon (ti. mindegyiküket a saját birtokrészén) megidézték Marzaltew-i István fia: Péter ellenében nov. 18-ra (oct. Martini) a királyi jelenlét elé. D. 3. die citacionis supradicte, a. d. 1367. E.: Dl. 90 359. (Üchtritz-Amadé cs. lt. 1. 1. 21.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Marzalteu névalakkal), valamint zárópecsét töredékes nyoma. Kortárs kéztől: Pro actore Andich cum palatini et Jauriensis capituli, comitatus Wesprimiensis. Petrus non venit. Solvit. Fk.: Üchtritz-Amadé cs. bősi lt. 14. (Df. 285 959.) K.: Mons Sacer I. 451; Dreska G., Pannonhalmi konvent I. 171–172. 718. 1367. okt. 18. Szentimre Péter erdélyi alvajda az erdélyi káptalannak: elmondták neki Aprodpalfolua-i Mihály özvegye (Simon fia Bálint leánya) nevében, hogy Aprodpalfolua, más néven Felseubarcha birtok ezen nemes asszony apjához: Bálinthoz tartozott vásárlás jogán a fivérével (frater uterinus): Simonnal (Simon fiával) együtt, de most örökjogú birtok címén az asszonyt és fiait abból Simon fia Simon nepos-ai ki akarják zárni, és ez ismeretes a szomszédoknak és a megyebeli nemeseknek. Ezért az alvajda kéri a káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Lusad-i Márk fia: Fábián v. Husdath-i Mihály fia: István v. Kerezthur-i Miklós fia: Pál alvajdai ember főként a szomszédos nemesektől tudja meg minderről az igazságot, majd a káptalan tegyen jelentést. D. in S. Emerico, in fe. Luce, a. d. 1367.
