Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

392 670. [1367.] okt. 5. Viterbo [V.] Orbán pápa Birthalm-i Péter [fia:] Miklós erdélyi egyházmegyei klerikusnak: egykor (dudum) ezen Miklós és Miklós [fia:] néhai Miklós pap (presbiter) között per jött létre az erdélyi egyházmegyei Byrthalm-i plébánia ügyében, ami akkor üresedésben volt Byrthalm-i néhai Cristianus [fia:] János rector halálával. A per az apostoli szék elé került, ahol a pápa által kijelölt ügyhallgató Miklós [fia:] Miklós javára és Péter [fia:] Miklós ellenében döntött, amit utóbbi megfellebbezett. Ám ezután Miklós [fia:] Miklós elhunyt, és [I.] Lajos király (U), a plébánia kegyura ezen egyházba (aminek éves bevétele nem haladja meg a 30 márka ezüstöt) Péter [fia:] Miklóst ajánlotta (presentaverit) Domokos erdélyi püspöknek, aki őt a plébánia rector-ának bevezette, amíg őt oda meg tudja erősíteni. A pápa a király javaslatára (consideracio) Péter [fia:] Miklóst megerősíti mindazon jogokban, amikkel Miklós [fia:] Miklós ezen plébániában rendelkezett. D. Viterbii, III. Non. Oct., pápasága 5. évében. [1367.] Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 165. fol. 160r-v. (Df. 289 826.) R.: V. Orbán, LC. 19079. szám. 671. [1367.] okt. 6. Miklós prépost és a Jazo-i Keresztelő Szt. János-monostor konventje jelentik [I.] Lajos királynak (H), hogy parancslevelének megfelelően (l. 513. szám) Fay-i István királyi emberrel kiküldték tanúságul notarius-ukat, Mihály mestert, akik okt. 3-án (domin. p. Michaelis) Perch birtokot a mondott nemes asszonynak Miklós ellentmondása esetén is újra iktatni akarták, Alachka-i Domokost, az asszony famulus-át és officialis-át pedig (akit Miklós a hozzá tartozókkal együtt elkergetett, egy nyíllövéssel súlyosan megsebesített és a lovától megfosztott) a birtokra akarták engedni, és kérték Miklóst, hogy adja vissza az asszony jobbágyai javait, amiket elvett, ráadásul e jobbágyok közül kettőt Miklós bilincsekben fogságban tartott kegyetlenül, az egyikük (az asszony viceiudex-e) kezét megkötözte, könyörtelenül megkínozta, a házát (domus seu curia) teljesen szétverette és elhordatta, a javaikat elvette. Meghagyták továbbá Miklósnak a király szavával, hogy e birtokból menjen ki, és ha valami joga van abban, azt az ország szokása (lex) szerint követelje az asszonytól. Miklós erre indulatosan azt felelte, hogy mindezt a saját jobbágyaival tette, a birtokból nem megy ki, akkor se, ha tízszer megparancsolják neki, és a mondott javakat sem adja vissza, sőt többet is el akar venni tőlük, és ha Domokost v. az asszony bármely egyéb famulus-át v. officialis-át odaengedik, az a halált nem kerüli el, sőt ha a kezei közé kerül, a hátából szíjat fog hasítani, majd Miklós (nem engedve e birtok iktatását és az asszony jobbágyait tilalmazva attól, nehogy bármilyen élelmet merészeljenek adni és nekik engedelmeskedni) a birtokról őket kiűzte. D. oct. Michaelis, a. supradicto. [1367.] E.: MTA Kvt. Kézirattár. Oklevelek 163. (Df. 243 808.) Papír. Hátlapján zárópecsét nyoma.