Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

358 birtokrészeiket minden tartozékkal és a saját ménese felét jelen oklevél kiadásának napjától annak 6. évfordulójáig 70 királyi aranyforintért elzálogosította Madaraz-i János fia: László mesternek, úgy, hogy ha a mondott időpontban mindezt ki tudják váltani, akkor László mester az összeget megkapva ezeket nekik vissza kell adja per nélkül. Időközben, vagyis a kiváltás idejéig ezek hasznait és terméseit László használhatja és beszedheti. D. f. VI. an. Nat. virg. glor., a. d. 1367. E.: EPL. Acta radicalia T. 23. (Df. 248 657.) Hátlapján középkori kéztől tárgymegjelölés. Pecsétre utaló bevágások. 596. [1367.] szept. 3. Viterbo [V.] Orbán pápa a kalocsai érseknek, a pécsi egyházmegyei Posega-i monostor apátjának és a kalocsai egyház thesaurarius-ának: egykor Andrást a pécsi egyházmegyei ciszterci rendi Cicador-i monostor (ami megüresedett az apát: Bertold halálával) apátjává fogadták, a monostort több éven át békésen kormányozta, de Henrik, a veszprémi egyházmegyei ciszterci rendi pilisi monostor apátja (qui se gerit pro abbate) Andrást a Cicador-i monostor apátságától és kormányzásától jogtalanul megfosztotta, a javait és értékeit (clenodia) elvette a saját használatára, és Frigyest (Fridicus dictus Australis), a Cicador-i monostor szerzetesét e monostorban ténylegesen méltóságba helyezte (de facto intrusit), Frigyes pedig ennek örvén a Cicador-i monostort egy ideig jogtalanul elfoglalva tartotta, majd Henrik újra visszaállította oda Andrást apátnak, de aztán világi erővel elfogatta, bezáratta és őt megkötözve titkon Kálmánhoz, a passaui (Pataviensis) egyházmegyei ciszterci rendi Szt. Kereszt-monostor – ami 8 napi járóföldre (dieta) van a Cicador-i monostortól – apátjához vitette és ott hosszan bilincsekben tartatta, majd miután Andrást a Cicador-i monostortól így megfosztotta, Frigyest abba ismét visszaállította, és Frigyes ezáltal a Cicador-i monostort elfoglalta és jogtalanul elfoglalva tartja. A pápa András kérésére utasítja a címzetteket, hogy mindannyian, de legalább közülük ketten a megidézendő személyek (evocandi) állításait meghallgatva fellebbezés (apellacio) nélkül hozzanak jogos döntést az ügyben, azt egyházi fenyítékkel tartassák be, a tanúkat pedig, ha elfogultak lennének, hasonló fenyítékkel kényszerítsék az igazság megvallására. D. Viterbii, III. Non. Sept., pápasága 5. évében. [1367.] Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 165. fol. 500r-v. (Df. 289 832.) K.: Katona, Hist. crit. X. 421–422; F. IX/4. 71–73. R.: Pilis I. 369; Bónis, SZR. 1332. szám; V. Orbán, LC. 20088. szám. (ASV. Reg. Vat. Vol. 256. fol. 115v. alapján is.) 597. 1367. szept. 4. Deseu fia: Jakab mester Zabolch-i vicecomes és a négy szolgabíró tudatja, hogy amikor szept. 4-én (sab. an. Nat. virg. glor.) a megye nemeseivel törvényszéket tartottak, Péter Zothmar-i hospes előadta, miszerint Lengel (dict.) Leukus mester